| Ó, te rettenetes, keserű halál, |
| Ki nekem mindenkor félelmes valál, |
| Hamar felprédálád életemet, |
| Kiűzéd testemből én lelkemet. |
|
| Testem sanyargattad nagy fájdalmakkal, |
| Szívem szorongattad szörnyű kínokkal; |
| Terhes nyavalyákkal emésztettél, |
| Még az élők közül is kivettél. |
|
| Ó, mily bús, siralmas nekem esetem! |
| Elmaradt éntőlem már keresetem; |
| Végbúcsúmat veszem kedvesimtől, |
| Messze útra megyek véreimtől. |
|
| Jaj, mit szóljak hozzád, kedves hitvesem? |
| Búcsút veszek tőled, én szerelmesem. |
| Éltem eddig veled szüvességben, |
| Most megválok tőled epedségben. |
|
| De ezt az Úristen így kormányozta, |
| Végzete törvénye magával hozta, |
| Hogy a halál tőled elválasszon, |
| Harsogó trombita feltámasszon. |
|
| Áldjon meg az Isten itten életedben; |
| Jó szerencséd legyen minden ügyedben; |
| Végre legyen helyed mennyországban |
| Örökké tartandó boldogságban! |
|
| Rajtam síránkozó kedves magzatim, |
| Bús szívvel kesergő édes testvérim, |
| Maradjon az Isten tiveletek. |
| Közöttetek többé nem lehetek. |
|
| Történt halálomon ne bánkódjatok, |
| Hanem értem inkább imádkozzatok, |
| Mert hasznos dolog a vált lelkekért |
| Imádkozni a megholt hívekért. |
|
|
