| E gyászos szobába begyült kereszténység, |
| Hallgass szavaimra, oh szomorú népség, |
| Kitől holttetemnek adatik tisztesség! |
| Itt tanuljátok meg, mi a keserűség. |
|
| Körülöttem állnak nőm és két gyermekem, |
| Kik most árvaságra jutnak az életen. |
| S nekem itt kell hagynom, kiket úgy szerettem; |
| A halál elszólit, vele el kell mennem. |
|
| Jer hát koporsómhoz, kedves hitvestársam, |
| Kivel éltem itten boldog házasságban! |
| Oh mily nehéz nekem tőled megválásom! |
| Kivánom, hogy Isten sok jóval megáldjon! |
|
| Oh jöjjetek ti is, szeretett gyermekim! |
| Ti voltatok nékem földi örömeim. |
| Kitárom felétek ölelő karjaim |
| És reátok adom atyai áldásom. |
|
| S most hozzád kiáltok, szerelmes Jézusom, |
| Ó bocsásd meg nekem minden gyarlóságom; |
| Vígy szent országodba, add meg örök jussom, |
| Hol szent angyaliddal legyen üdvös sorsom!122 |
|
|
