| Bús özvegyek s árvák, ugyan miért sírtok? |
| Hisz eggyel kevesebb lett mostan számotok! |
| Vagy talán más teher nyomja a vállatok, |
| Azért oly szomorú és könnyes arcotok? |
|
| Kedvesim, jól tudom, miért keseregtek, |
| Minthogy ez is özvegy volt itt közöttetek. |
| Ez is sokszor sírt ám, higgyétek, veletek; |
| Megmondom az okát, csak figyelmezzetek! |
|
| Hogyha egy házaspár elveszti hitvesét, |
| Azonnal mindenki rámereszti szemét; |
| Rút nyelvével sérti annak becsületét; |
| Fontra s latra veti135 minden öltözetét. |
|
| Elég már magában, elég az özvegység, |
| Mert az özvegy élte csupa keserűség, |
| Az özvegy házánál nem fogy el a szükség, |
| Őket hát megszólni nagy istentelenség. |
|
| Így szól ő végtére: Jézus, egek ura, |
| Vedd bűnös lelkemet szent országodba!136 |
|
|
