KÖZÉPKORÚ ASSZONY FELETT:
| Ó, te rettenetes keserű halál, |
| Oly zord s könyörtelen hozzám mért valál? |
| Kitépted életem reményfáját, |
| Rám hoztad a sírnak éjszakáját. |
|
| Testem sanyargattad nagy fájdalmakkal, |
| Szívem szorongattad nehéz kínokkal. |
| Ó, mely bús, siralmas én esetem! |
| Kedvesimtől mostan búcsúm veszem. |
|
| Drága jó hitvesem, édes jó férjem, |
| Kivel szeretetben s hűségben éltem, |
| Igaz jóságodért vedd hálámat; |
| Nyerj érte Istentől bő irgalmat! |
|
| Két drága, jó lányom, Isten veletek! |
| Vejeimmel engem ne felejtsetek! |
| Az Úr szent áldása szálljon rátok! |
| Legyen majd egykor mennyben lakástok! |
|
| Kicsi unokáim, mostan tinektek |
| Búcsúcsókom nyújtom, Isten veletek! |
| Hogyha néha temetőben jártok, |
| Sírhalmamra tegyetek virágot! |
|
| Rajtam síránkozó jó testvéreink, |
| Apa- s anyatársak s kedves komáink, |
| Minden kedves rokon s jó szomszédok, |
| Ez utolsó szóm: Isten hozzátok! |
|
| Most eléd indulok, édes Jézusom, |
| Lelkemet vedd hozzád, kedves Megváltóm! |
| Szűz Anyám, segíts fel szent fiadhoz, |
| Nekem megbocsájtó Jézusomhoz!…138 |
|
|
