GYILKOSSÁG ÁLDOZATA FELETT:
| Sötét sír fed el; óh, milyen rendítő: |
| Szívet, lelket egyaránt keserítő, |
| Hogy halálod ilyen végzetes vala. |
| Az elmúlás kérlelhetetlen angyala |
| Emberi képet öltve fel magára, |
| Vért szomjazva tört felebarátjára. |
|
| Úgy van, az írígység és a gyűlölet |
| Fegyvere oltotta ki jó szívedet; |
| Azért oly fájó szívünknek bánata, |
| Senki nincsen, aki gyógyírt adhatna. |
| Emberi szó vígasztalni szegény itt; |
| Isten gyógyíthatja szívünk sebeit. |
|
| Mennyre nézzetek, ti gyászoló felek, |
| Szelíd megnyugovást onnan nyerhettek! |
| Isten akarata és tudtával történt, |
| Hogy ekként végezte a húnyt életét. |
| Születésünk egy, halálunk többféle |
| S hogy mikor jő el, nem tudja senki se. |
|
| Azon szent hit adjon most enyhületet, |
| Hogy itt csak pora semmisíttetett meg, |
| Lelkének a gyilkos kéz nem árthatott, |
| Mert az Istenhez a mennybe felszállott. |
| Azon Istenhez, ki az ártatlan vért, |
| Mely a földről hozzá kiált bosszúért. |
|
| Emberek, akik a rút írígységnek |
| Rabjai vagytok, azt ne feledjétek: |
| Az úrnak eme parancsolatját, hogy: – ne ölj! |
| Hogy ki ne essetek a kegyelméből! |
| Míg nem késő, a jó útra térjetek, |
| Hogy így a földről a mennybe érjetek!148 |
|
|
