| Ezernyolcszáznegyvennyolcadik évben |
| Letekintett az Úristen a földre. |
| Körülnézte egész Magyarországot: |
| Hol csatáznak a jó magyar huszárok? |
|
| Magyarország körös-körül füstölög, |
| Kossuth Lajos szent ágyúja mennydörög, |
| Maga fújja az angyal a trombitát, |
| Harcra hívja a magyarok honfiát. |
|
| Arra alá megverték a rézdobot, |
| Kiadták az erős parancsolatot: |
| El kell menni a csatába harcolni, |
| Piros vért kell a hazáért ontani. |
|
| Világos vár, de szomorú a neved, |
| Mert megázott piros vérrel a földed: |
| Sok anyának odahalt a gyermeke, |
| Jaj, istenem, de hiába nevelte!537 |
|
|
