| – Honnan jössz te oly leverten, jó pajtás? |
| Mért sír egyik szemed jobban, mint a más? |
| És arcodon mért látok oly bánatot, |
| Mintha elmúlt volna már a világod? |
|
| – Sírok, pajtás, sírni fogok örökre, |
| Még élni hágy a Jóisten kegyelme. |
| Világosról hozom a nagy bánatot, |
| Mert hazánknak ott egy mély sír ásatott. |
|
| Mi, kik híven harcoltunk a hazáért: |
| Készek voltunk halni a szabadságért, |
| Fegyverünket leraktuk a muszkának, |
| Engedve Görgey gaz parancsának. |
|
| A nap éppen akkor már alkonyodott |
| És az egész világ vérünkben úszott. |
| Mintha sírt volna az Isten maga is, |
| Hogy nem lesz már a földön egy magyar is. |
|
| Világos vár, de szomorú a neved! |
| Honfivértől nem ázik fel a földed, |
| Mégis ott verték a békót lábunkra, |
| Ott raktuk le fegyverünket halomra. |
|
| Sír a baka, a huszár meg kesereg, |
| Mert a lován üresen áll a nyereg. |
| Jó lova hordta őtet a csatába, |
| Odahagyja a muszkának prédára. |
|
| A magyarnak nincsen többé hazája, |
| Elbujdoshat ő már a nagy világba. |
| A temetés roppant sok és nagyszerű, |
| Százezernél is több most a kesergő! |
|
| Lehanyatlott a magyarnak víg napja. |
| Sírva ment el Görgeynek tábora. |
| Hogy nem szolgálhatunk mi a hazának, |
| Azért ül a mi arcunkon a bánat. |
|
| És te, jóságos Isten, ezt elnézted! |
| E szép hazát eltemetni engeded |
| Egy oly sírba, honnan nincs föltámadás?! |
| Te is, pajtás, magadnak egy olyat áss! |
|
| Sírhat eztán már Görgey tábora, |
| Mert elhagyna az egeknek nagy ura. |
| De lesz Görgey helyett egy más vezér, |
| Aki Görgeynél százszor többet ér.540 |
|
|
