2

[Édesanyám rózsafája, …]

Édesanyám rózsafája,

Én voltam a legszebb ága.

Bár sohase nyíltam volna,

Maradtam volna bimbómba.

Édesanyám mondta nekem:

Minek a szerető nékem?

De én őrá nem hallgattam,

Titkon szeretőt tartottam.

Édesanyám sok szép szava,

Kit fogadtam, kit nem, soha!

Megfogadnám, de már késő,

Hull a könnyem, mint az eső.

Kimegyek az útra sírni.

Ott se vigasztal meg senki.

Vigasztalóm senki sincsen,

Csak egyedül a Jóisten.

Édesanyám ne sirasson,

Értem könnyet ne hullasson,

Mert nem visznek akasztani,

Csak a királynak szolgálni.

Katonának nem jó lenni,

Mert keveset adnak enni,

Kicsi az a bádogcsésze,

Kettőt is megennék véle.

Bánat reám olyan szállott,

Az ég alatt kettéhajlott.

Ha még egyrét hajlott volna,

Szívem kettéhasadt volna.

Bánat, bánat, csokros bánat,

Szívemre mért raktál várat?!

Várat raktál a szívemre,

Szívem kellős közepére…

Kedvem csak születik s meghal,

Minden jó reménység megcsal.

Csaljon meg téged a halál,

Mikor jókedvedben talál!⁵⁷⁹

Udvarhely