| Búsan, búsan harangoznak hajnalra, |
| Kis pacsirta gyásznótáját dalolja. |
| Dalold, madár, aztat a bús verseket: |
| Katonának írják a legényeket. |
|
| Ki is hozták már az intőcédulát, |
| Azt a lányok könnyes szemmel olvassák. |
| Könnyes szemmel azt olvassa belőle: |
| Katona már a kedves szeretője. |
|
| – Elmégy, rózsám, itt hagysz nagy árvaságra: |
| Jön a gőzös, elvisz Itáliába. |
| Jön a gőzös, elvisz Itáliába, |
| Nem takarsz már többet bodor subádba. |
|
| Eljöttek már az urak vizitálni; |
| Apák, anyák nem tudnak mit csinálni; |
| Könnyes szemmel, zokogva panaszolják: |
| Most kísérik vizitálni a fiát. |
|
| – Kedves testvér, én is ki vagyok írva, |
| Ki van, látom, a nevem is ragasztva. |
| Én húztam ki az utolsó numerát. |
| Nem is találtak bennem semmi hibát. |
|
| Két katona ki is kísért megnyírni, |
| Édesanyám utánam jött kikérni. |
| Kéri értem a hadnagyot, kapitányt: |
| Hogy ne nyírassa meg azt az egy fiát! |
|
| – Elmehetsz már, szegény asszony, dolgodra, |
| Meg van nyírva már a fiad: katona! |
| Most öltözik átillába, csákóba, |
| Folyhat már le bús könnyeid orcádra. |
|
| Jön a gőzös, nem áll itten hiába: |
| Minden órába egy arany az ára. |
| Bár a kerék kitört volna alóla, |
| Nem vitt volna messze Itáliába! |
|
| Nem törik el, vas a gőzös kereke, |
| Mert a vasút erősen van készítve: |
| Szalad rajta, mint a szélvész a habon… |
| Visszajövök, édesanyám, a nyáron!592 |
|
Hódmezővásárhely (Csongrád)
|
