| Ha fölül a huszár kesepej693 lovára, |
| Levágja csákóját gyászos homlokára. |
|
| Levágja csákóját fekete szemére, |
| Hull a sűrű könnye lova sörényére. |
|
| Esik eső, esik, kis pej lovam ázik; |
| Sárga kantárszáron gyönge kezem fázik. |
|
| – Hozd ki, babám, hozd ki kék lángos tüzedet, |
| Hadd melegítsem föl mögfázott kezemet! |
|
| Esik záporeső, ázik a köpenyeg; |
| Eressz be angyalom, mer mögvesz a hideg! |
|
| Vagy a hideg mögvesz, vagy szeretőm nem lösz! |
| Kettő közül babám, valamöllik möglösz!694 |
|
|
