102

[Mikor katonává lettem, …]

Mikor katonává lettem,
Szilaj csikót fölnyergeltem,
Lábom a kengyelbe tettem,
Magam a hátára ültem.
A kapitány, hogy meglátott,
A lovamról leszállított,
Rövid bakancsba hágatott
És a gyalogsághoz csapott.
Könyökölök ablakomban,
De csak rab vagyok azonban;
Ki-kinézek rostélyomon,
A galambom nem láthatom.
Szállj le, szép fekete fecském,
Vidd el az én levelecském!
Szállj el vadgalamb módjára,
Tedd le a rózsám vállára.712

Szeged-Felsőváros (Csongrád)




Hátra Kezdőlap Előre