| Adjon isten csendes, nyugodt jó éjszakát, |
| Ringasson álmába minden öreg bakát! |
| A tizenkétbeli jó öreg csontokat, |
| Akik a hazáért szenvedtek már sokat. |
| Nem szenvednek soká, már csak pár hónapig; |
| S azok a hónapok oly rövidek lesznek, |
| Akár minden hetet mondhatnánk egy percnek. |
| Ők már álmodhatnak a szép szabadságról, |
| S hogy búcsúzzanak el a komiszruhától, |
| Mivel bejártak már sok-sok messze földet, |
| Útjokban találtak sok hegyet és völgyet; |
| Nagy hegyek tetején jó magasan jártak, |
| És az égnek fényes csillagival háltak. |
| Csillagot is hoztak magukkal az égből, |
| Fénylik mindegyiknek gallérja széléről. |
| De azt a csillagot csakis azok látják, |
| Kik a messze földet dicsőséggel járták. |
| Álmodjanak szépet, kívánjunk nekik jót, |
| Adjon az Úristen mindnek pár száz bankót. |
| Jóccakát kívánok nektek is, rekruták, |
| Kik míg nem tudjátok, hogy mik a katonák. |
| Minden jót kívánok a jaj-belieknek, |
| Kik komiszkenyérrel soha el nem telnek. |
| Komiszmenázsiból kell neki pár adag, |
| Mire a zöld hasa egy kicsit feldagad. |
| Sosem elég, ha kap egy adag menázsit, |
| Mert mikor megeszi, még egy nagyot ásít. |
| És megy a konyhára, megyen segíteni, |
| Mert a maradékból ő is akar enni. |
| Nem bánom, ha esznek akármilyen sokat, |
| Hadd neveljék nagyra az üres hasukat. |
| Nem bánom, egyenek, legyenek erősek, |
| Tudjanak szolgálni még egynéhány évet. |
| Mert tudom, hogy őket éri egypárszor baj, |
| S elmondhatják sokszor sírva, hogy jaj, jaj, jaj!739 |
|
|
