| Trebinyétől de messze van Komárom! |
| Masírozunk a bosznyai határon. |
| Hull a könnyem, verejtékem, hiába! |
| Nem hajtanak szegény baka szavára. |
|
| – Százados úr, pihenjünk egy keveset! |
| – Csak előre, édes fiam, nem lehet! |
| – Csak előre, hegyen-völgyön szaporán! |
| Sose látom többé az édesanyám. |
|
| Mért is hoztak engem ilyen messzire? |
| Nincs itt az én kis szívemnek senkije: |
| Idegen itt erdő, mező virága, |
| Mért is jöttem e szomorú világra? |
|
| Ha kinyílik az ibolya virága, |
| Isten veled, barna bosznyák leánya! |
| Isten áldja meg a hegyet és völgyet, |
| Nem masíroz magyar baka rajt többet. |
|
| A bosznyai lágerbe szól a nóta, |
| Ilyen szépen nem szólt már az régóta. |
| Szabadulok, kis kedvesem, a nyáron, |
| Búcsúzok egy csuhesznek743 a lányától. |
|
| Ha tavasszal fölülünk masinára744, |
| Isten veled, bosznyákoknak országa! |
| Sirathat már minket aztán akárki; |
| Nem lesz olyan, mint volt a Mollinári. |
|
| Isten veled, bajtárs, megyek hazámba, |
| Úgyis régen várnak már odahaza. |
| Halavány lett a bajtársom orcája, |
| Neki kezet nyújtottam utoljára. |
|
| Megy a gőzös szép Magyarország felé, |
| Az én kedves szüleim háza felé! |
| Örömkönnyek hullanak a szememből, |
| Ha meglátom kicsi falum messziről. |
|
| Adjon isten szép jó estét, angyalom! |
| Most érkeztem haza nagy Bosznyiából. |
| De én most már édes hazámba vagyok. |
| Édes kis angyalom, a tied vagyok.745 |
|
|
