| Esik az eső, ázik a heveder, |
| Gyenge lábomat szorítja a kengyel. |
| Bársony lekötés szorítja lovamat, |
| Nehéz karabély nyomja a vállamat. |
|
| Megjött a levél fekete pecséttel. |
| Megjött a muszka százezer emberrel. |
| Százezer ember áll a harc mezején: |
| Így hát, jó anyám, elmasírozok én. |
|
| Fújják (a) riadót, verik a rézdobot, |
| Sok tiszt kiáltja: Előre, magyarok! |
| Szólnak az ágyúk, ropognak a puskák, |
| Szomorú nótát fújnak a regruták792. |
|
| Jön a kapitány piros pej paripán. |
| Kardja megvillan az egyik oldalán. |
| Kardja megvillan, az ágyú elrobban, |
| Szép piros vérem a földre kiloccsan. |
|
| Pajtás, ha látod folyni a véremet, |
| Töltsd meg fegyvered, lőj agyon engemet! |
| Szuronyod végét szegezd a szívemnek, |
| Ne hagyj sokáig szenvedni engemet! |
|
| Sírhat-ríhat már az édesanya, |
| Kinek fiát viszik a háborúba. |
| Kezét vagy lábát a golyó ellövi; |
| Meg sem hal szegény, már is eltemetik.793 |
|
|
