| – Fényes csillag, hej, de régen utazol! |
| Nem láttad-e valahun a galambom? |
| – Láttam, bizony: Észak-Amerikába; |
| Ott dolgozik a saromi vasgyárba. |
|
| Holnapután ülök föl a gályára. |
| Visszanézek Észak-Amerikára. |
| Átkozott légy, Amerika, örökre, |
| De sok magyar boldogtalan lett benne! |
|
| Elindulok a tengeren utazni, |
| Elkezd velem a hajó hánkulódni. |
| Ájtatosan imádkoztam magamba: |
| A Jóisten most segíjjen át rajta! |
|
| Aki meghal, a tengeren leteszik, |
| A hóttestit a nagy halak megeszik, |
| A csontjait a hullám hajtogatja, |
| Idehaza a sok árva siratja. |
|
| Megérkezett a nagy hajó Brémába, |
| Ott ültem föl a gőzkocsi-szobára. |
| Röpűtt velem, mint a sebes gondulat. |
| Feleségem, jaj, de régen láttalak! |
|
| – Adjon isten, feleségem, jó estét, |
| Úgy gyüttem meg, mint egy váratlan vendég. |
| Az ajkamat a tiedhő kapcsullom, |
| Azt a piros két orcádat csókullom.1437 |
|
|
