Bevezető

Jelen írás elsősorban személyes érdeklődésből íródott. Kutatásaim úgy kezdődtek, hogy egy nagyobb munkán dolgoztam, ami a lelki élet szempontjából igyekszik a hosszúhetényi egyházközség történetét felölelni. Ez elsősorban szakmai téma, ami nem mindenki számára érdekes és nagyon sok száraz adattal dolgozik. A munka során azonban élvezettel olvastam azt a dokumentumot, amely kiindulási alapot képzett számomra, vagyis a hosszúhetényi plébánia történeti naplóját.

Jelen tanulmány érdekesebb részeket igyekszik kiragadni a hosszúhetényi plébánia történetéből, megpróbál kitörni abból a keretből, ami a történeti tárgyú írásoknál állandóan fennálló veszély, hogy unalmas, adatokból álló felsorolás lesz, vagy követhetetlen fejtegetéseket igyekszik logikai sorrendbe állítani. Ebből következik, hogy egyáltalán nem a teljesség igényével íródott.

Egyháztörténeti szempontból közelítem meg a témát, ami azért tűnt helyesebbnek számomra, mivel ezzel már foglalkoztam és a jövőben is kívánok foglalkozni, valamint a hosszúhetényi plébánián helyben megtalálható a források nagy része, ami elengedhetetlen feltétele a hiteles kutatásnak.

Tehát jelen munka középpontját képezik azok az egyháztörténeti szempontból - általam - érdekesnek tartott események, szemelvények, amelyek adalékok lehetnek Hosszúhetény történetéhez.

Források tekintetében erősen válogattam (ezeket Bezerédy Győző részben már felsorolta Hosszúhetény című könyvében). Ehhez hozzátenni csak néhány iratot tudok, ami lényeges és új információ, azt lehetőség szerint megemlítem. A plébániatörténet legfontosabb dokumentuma a Napló. Ezen kívül megpróbáltam további egyházi dokumentumokat feldolgozni, amik a XVIII. századtól kezdődően nagyrészt megtalálhatóak a plébánián.

A kutatás főbb nehézségei elsősorban abból adódtak, hogy a források mindig egy ember álláspontját tükrözik, azonban ez nem feltétlenül azonos a teljes valósággal. Ez különösen a XX. század történetében szembetűnő, hiszen az öregek még emlékeznek nagyon sok dologra, ami több szempontból hitelesebbnek tarható, mint az írott források. Ezenkívül további problémát jelentett az, hogy a XIX. században nagyon sok irat elveszett Hegyessy László plébánossága alatt. A maradványokat a XX. század elején és közepén gyűjtötték össze Schmidt Béla és Hantos Béla plébánosok, akik ezen felül a saját korukat kitűnően dokumentálták, de sajnos az őket követő plébánosok (főleg a 80-as, 90-es években) nem törődtek ezekkel a dokumentumokkal, így azok nagy része elveszett, ill. a plébánia 1997-es felújításának esett áldozatul.

A hosszúhetényi plébánia kutatását Schmidt Béla esperes-plébános kezdte el, abból az egyszerű okból, hogy az egyházi rendelkezések előírják történeti napló vezetését. Ennek ellenére 1901-ig ezt egyetlen plébános sem tette meg. Schmidt a rendelkezésére álló iratok alapján megpróbálta rekonstruálni a 1689-1901-ig tartó szakaszt, azonban meglehetősen kevés forrás állt a rendelkezésérére. Ásatást végzett, rendszerezte az anyakönyveket, elemezte a Visitatio Canonica-kat, valamint kutatta a szájhagyományt is. Elkezdte vezetni a plébániatörténetet, ennek köszönhető, hogy 1901-től kezdve részletes feljegyzéseink vannak a plébánia történéseiről, annak ellenére, hogy utódai hanyagabbul végezték a Napló vezetését. Az őt követő plébánosok közül Hantos Béla nevét kell megemlíteni, aki 1940-ben került a községbe Pécsről. Hantos rendszerezte az addigi kutatásokat, kijegyzetelt több Schmidt számára ismeretlen latin nyelvű forrást és elkezdte tüzetesebben kutatni a templom történetét. Feldolgozta továbbá az 1920-1940-ig tartó időszakot, mivel az akkori plébános, Pelcz Árpád kissé rendszertelenül vezette a Naplót. Kutatásainak 1947-ben bekövetkezett hirtelen halála vetett véget. Később minden munka, ami a község történetét kutatta szükségszerűen használta a plébániatörténetet, de sajnos mindegyikben felfedezhető tévedés és meglehetősen elnagyoltak.

A tanulmány szerkezete a következő: az első fejezet a hosszúhetényi templomokról szól, ezt érdekes leírások követik a plébánia állapotáról A harmadik részben néhány hosszúhetényi plébános életrajzából idézek. A negyedik részben a vallási szokásokról írok: az ünnepek, misék sajátságairól. A függelékben felsorolom a hosszúhetényi plébánosokat, káplánokat és kántor(tanító)kat, valamint közlöm Nagy Gábor egykori káplán visszaemlékezését.