Tizenötödik szín
(A nézőhely átváltozik a harmadik szín pálmafás vidékévé. Ádám, ismét mint ifjú, még álomittasan kilép a gunyhóból, s álmélkodva körülnéz. Éva bent szunnyad. Lucifer a középen áll. Ragyogó nap.)
Ádám
| | Rettentő képek, óh, hová levétek? |
| | Körűltem minden úgy él, úgy mosolyg, |
| | Mint elhagyám, míg szívem megtörött. |
Lucifer
| | Hiú ember! Hát azt kivánod-é, |
| | Hogy a természet rendje felbomoljon, |
| | Új üstökös ragyogjon éjeden, |
| | Remegjen a föld, egy féreg ha elvesz? – |
Ádám
| | Álmodtam-é csak, vagy most álmodom, |
| | És átalán több-é, mint álom, a lét, |
| | Egy percre, mely a holt anyagra száll, |
| | Hogy azzal együtt végkép szétbomoljon? |
| | Miért, miért e percnyi öntudat, |
| | Hogy lássuk a nemlét borzalmait? – |
Lucifer
| | Siránkozol? – Csupán a gyávaság |
| | Fogadja el harc nélkül a csapást, |
| | Mit elkerülni még hatalma van. |
| | De a végzetnek örökös betűit |
| | Nyugodtan nézi, és nem zúgolódik |
| | Miattuk az erős, azt nézve csak, |
| | Hogy állhatand meg még alattuk is. |
| | Ily végzet áll a történet felett, |
| | Te eszköz vagy csak, melyet hajt előre. – |
Ádám
| | Nem, nem, hazudsz, az akarat szabad. |
| | Kiérdemeltem azt nagyon magamnak, |
| | Lemondtam érte a paradicsomról. |
| | Sokat tanúltam álomképeimből, |
| | Kiábrándultam sokból, s most csupán |
| | Tőlem függ, útam másképpen vezetni. |
Lucifer
| | Ha a felejtés és örök remény |
| | Nem volna a végzetnek frígyese, |
| | Hogy, míg amaz hegeszti a sebet, |
| | Ez szőnyeget von a mélység fölé, |
| | S biztatva mondja: száz merész beléhullt, |
| | Te léssz a boldog, aki átugorja. – |
| | De látál, úgy-e, mint tudós, egyéb |
| | Sok furcsaság közt oly bélférget is, |
| | Mely vércsében s macskában bír csak élni, |
| | S kifejlődése első korszakát |
| | Mégiscsak az egérben töltheti. |
| | Sem egy, sem más egér nincsen kitűzve |
| | Érezni macska-, vércsekörmöket, |
| | S mely óvatos, ki is kerűlheti, |
| | Mint agg múlván ki házias körében. |
| | De renditetlen törvény őrködik, |
| | Hogy annyi jusson mégis ellenének, |
| | Amennyi kell, hogy ezredek után |
| | Még a puhány is éljen a világon. – |
| | Az ember sincs egyénileg lekötve, |
| | De az egész nem hordja láncait; |
| | A lelkesűlés, mint ár, elragad, |
| | Ma egy tárgyért, holnap másért megint. |
| | A máglyának meglesznek martaléki, |
| | S meglesznek, akik gúnyolódni fognak. – |
| | S ki lajstromozza majd a számokat, |
| | Következetes voltán bámuland |
| | A sorsnak, mely házasságot, halált, |
| | Bűnt és erényt arányosan vezet, |
| | Hitet, őrűlést és öngyilkolást. – |
Ádám
| | Megállj! Mi eszme villant meg fejemben – |
| | Dacolhatok még, Isten, véled is. |
| | Bár százszor mondja a sors: eddig élj, |
| | Kikacagom, s ha tetszik, hát nem élek. |
| | Nem egymagam vagyok még e világon? |
| | Előttem e szirt, és alatta mély: |
| | Egy ugrás, mint utolsó felvonás… |
| | S azt mondom: vége a komédiának. – |
(Ádám a szirt felé halad, Éva kilép az ajtón.)
Lucifer
| | Ah, vége, vége: mily badar beszéd! |
| | Hiszen minden perc nem vég s kezdet is? |
| | Ezért láttál-e néhány ezredévet? – |
Éva
| | Ádám, miért lopóztál tőlem úgy el, |
| | Utolsó csókod oly hideg vala, |
| | S gond vagy harag van most is arcodon. |
Ádám
(továbbhaladva)
| | Mit leskelődöl lépteim után? |
| | A férfiúnak, e világ urának, |
| | Más dolga is van, mint hiú enyelgés. |
| | Nő azt nem érti, s nyűgül van csupán. |
| | Mért nem szunnyadtál még csak egy kicsinyt: |
| | Nehezebb lesz most már az áldozat, |
| | Mit jövőnek hozni tartozom. – |
Éva
| | Ha meghallgatsz, még könnyebb lesz talán, |
| | Mert ami eddig kétséges vala, |
| | Most biztosítva áll már: a jövő. – |
Éva
| | Tudom, fel fog mosolygni arcod, |
| | Ha megsugom. De jöjj hát közelebb: |
| | Anyának érzem, óh, Ádám, magam. |
Ádám
(térdre esve)
| | Uram, legyőztél. Ím porban vagyok; |
| | Nélkűled, ellened hiába vívok: |
| | Emelj vagy sújts, kitárom keblemet. |
Lucifer
| | Féreg! Feledted-é nagyságodat, |
| | Melyet nekem köszönhetsz. – |
Ádám
| | Hiú káprázat volt; ez nyúgalom! |
Lucifer
| | S te, dőre asszony, mondd, mit kérkedel? |
| | Fiad Édenben is bűnnel fogamzott, |
| | Az hoz földedre minden bűnt s nyomort. |
Éva
| | Ha úgy akarja Isten, majd fogamzik |
| | Más a nyomorban, aki eltörűli, |
| | Testvériséget hozván a világra. – |
Lucifer
| | Fellázadsz-é, rabszolga, ellenem? |
(Ádám felé rúg. Az ég megnyílik: az Úr dicsőülten, angyaloktól környezve megjelen.)
Az Úr
| | Emelkedjél, Ádám, ne légy levert, |
| | Midőn látod, kegyembe veszlek újra. |
Lucifer
(félre)
| | Mint látom, itt családi jelenet |
| | Fejlődik, szép talán az érzelemnek, |
| | De értelmemnek végtelen unalmas. |
| | Legjobb elsompolyognom. (Indul.) |
Az Úr
| | Szavam van hozzád is, maradj tehát. |
| | Te meg, fiam, beszéld el, hogy mi bánt úgy. – |
Ádám
| | Uram! rettentő látások gyötörtek, |
| | És nem tudom, mi bennök a való. |
| | Óh mondd, óh mondd, minő sors vár reám: |
| | E szűkhatáru lét-e mindenem, |
| | Melynek küzdése közt lelkem szürődik, |
| | Mint bor, hogy végre, amidőn kitisztúlt, |
| | A földre öntsd, és béigya porond? |
| | Vagy a nemes szeszt jobbra rendeléd? |
| | Megy-é előbbre majdan fajzatom, |
| | Nemesbedvén, hogy trónodhoz közelgjen, |
| | Vagy, mint malomnak barma, holtra fárad, |
| | S a körből, melyben jár, nem bír kitörni? |
| | Van-é jutalma a nemes kebelnek, |
| | Melyet kigúnyol vérhullásaért |
| | A kislelkű tömeg? Világosíts fel, |
| | S hálásan hordok bármi végzetet; |
| | Csak nyerhetek cserémben, mert ezen |
| | Bizonytalanság a pokol. – |
Az Úr
| | Tovább a titkot, mit jótékonyan |
| | Takart el istenkéz vágyó szemedtől. |
| | Ha látnád, a földön múlékonyan |
| | Pihen csak lelked, s túl örök idő vár: |
| | Erény nem volna itt szenvedni többé. |
| | Ha látnád, a por lelkedet felissza: |
| | Mi sarkantyúzna, nagy eszmék miatt |
| | Hogy a múló perc élvéről lemondj? |
| | Míg most, jövőd ködön csillogva át, |
| | Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz, |
| | Emel majd a végetlen érzete. |
| | S ha ennek elragadna büszkesége, |
| | Fog korlátozni az arasznyi lét. |
| | És biztosítva áll nagyság, erény. – |
Lucifer
(kacagva)
| | Valóban, melyre lépsz, dicső a pálya, |
| | Nagyság s erény leszen tehát vezéred, |
| | E két szó, mely csak úgy bír testesűlni, |
| | Tudatlanság álland mellette őrt. – |
| | Miért is kezdtem emberrel nagyot, |
| | Ki sárból, napsugárból összegyúrva |
| | Tudásra törpe és vakságra nagy. – |
Ádám
| | Ne gúnyolj, óh, Lucifer, csak ne gúnyolj: |
| | Láttam tudásod tiszta alkotását, |
| | Nagyon hideg volt ottan e kebelnek. – |
| | De, óh, Uram! Ki fog feltartani, |
| | Hogy megmaradjak a helyes uton? |
| | Elvontad tőlem a vezérkezet, |
| | Hogy a tudás gyümölcsét ízlelém. |
Az Úr
| | Karod erős – szived emelkedett: |
| | Végetlen a tér, mely munkára hív, |
| | S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd |
| | Szünetlenűl, mely visszaint s emel, |
| | Csak azt kövesd. S ha tettdús életed |
| | Zajában elnémúl ez égi szó, |
| | E gyönge nő tisztább lelkűlete, |
| | Az érdekek mocskától távolabb, |
| | Meghallja azt, és szíverén keresztűl |
| | Költészetté fog és dallá szürődni. |
| | E két eszközzel álland oldalodnál, |
| | Balsors s szerencse közt mind-egyaránt, |
| | Vigasztaló, mosolygó géniusz. – |
| | Te, Lucifer meg, egy gyürű te is |
| | Mindenségemben – működjél tovább: |
| | Hideg tudásod, dőre tagadásod |
| | Lesz az élesztő, mely forrásba hoz, |
| | S eltántorítja bár – az mit se tesz – |
| | Egy percre az embert, majd visszatér. |
| | De bűnhődésed végtelen leend, |
| | Szünetlen látva, hogy, mit rontni vágyol, |
| | Szép és nemesnek új csírája lesz. – |
Angyalok kara
| | Szabadon bűn és erény közt |
| | Választhatni, mily nagy eszme, |
| | S tudni mégis, hogy felettünk |
| | Pajzsúl áll Isten kegyelme. |
| | Tégy bátran hát, és ne bánd, ha |
| | A tömeg hálátlan is lesz, |
| | Mert ne azt tekintse célúl, |
| | Önbecsét csak, ki nagyot tesz, |
| | Szégyenelve tenni másképp; |
| | A hitványat földre szegzi, |
| | Hogy, amit téssz, azt az Isten |
| | Sőt, te nyertél tőle díszt, ha |
| | Engedi, hogy tégy helyette. – |
Éva
| | Ah, értem a dalt, hála Istenemnek! |
Ádám
| | Gyanítom én is, és fogom követni. |
| | Csak az a vég! – Csak azt tudnám feledni! – |
Az Úr
| | Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál! |