Bevezetés

Az információs műveltség a 21. század műveltsége. Összefoglaló néven tartalmazza mindazokat a készségeket és tudásokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az állampolgár eligazodjon az információs avagy tudástársadalomban, felelősen és értően tudjon válogatni és új információt előállítani.

Az információ a világgazdaság éltető forrásává vált, és természetszerűleg ez az oktatásnak is az alapja. Lényeges eleme a technikai és tudományos változásoknak, számtalan kihívás elé állítja az egyéneket az élet minden területén. Az életünket meghatározó információs dömping azt követeli az emberektől, hogy értékelni tudják az információt, és ezáltal igazolni annak megbízhatóságát. Az információ vagy az informáltság azonban önmagában még nem tesz műveltté. A műveltség többet jelent, annak a képességét, hogy a megszerzett információt kritikusan vagyunk képesek értékelni, belőle az adott feladat szükségei szerint válogatni, azt olyan módon hasznosítani, hogy új, az eddiginél magasabb szintű tudás keletkezzen.

...

Az információs műveltség számtalan műveltségfajtából építkezik, de nem azonos egyikkel sem. A legtöbbször a számítógépes vagy digitális írástudással, illetve a média-műveltséggel szokták összekeverni. - Számítógépes/digitális írástudás (computer literacy): Azoknak az ismereteknek és készségeknek a halmaza, amelyek nélkülözhetetlenek az információs és kommunikációs technológiák megértéséhez, ide értve a hardverekre, a szoftverekre, a rendszerekre, a hálózatokra, az Internetre és az egyéb számítástechnikai és telekommunikációs összetevőkre vonatkozó tudásokat.

- Média-műveltség (media literacy): Azok az ismeretek és készségek, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy megértsük, milyen médiumokban és formákban jelenhetnek meg az adatok, az információk és a tudás, hogyan keletkeznek ezek, hogyan tárolhatók, hogyan továbbíthatók, és hogyan prezentálhatók (pl. sajtó, rádió, televízió, CD-ROM, DVD, mobiltelefon, PDF, JPEG stb.).

Az információs írástudás vagy műveltség fogalma a könyvtári világból érkezett, ahol évtizedek óta vezető feladat a használók képzése. A felhasználók, könyvtárlátogatók felkészítése a könyvtárban őrzött információk hatékony megtalálására mára túlnőtt a könyvtár falain. Az új kihívás az információs sztrádán való eligazodás. A felkészítés feladata is megoszlik a könyvtárak, a közoktatási intézmények és a felsőoktatási intézmények között.

A bolognai folyamat nemcsak szerkezeti átalakulásokat hozott az európai felsőoktatási térségbe, hanem újfajta elvárásokat, minőségelvűséget, a kompetenciákra alapozott oktatás igényét is. Hazánkban még viszonylag kevés szó esik az egyik legfontosabb kompetenciaterületről, az információs készségekről, azaz ahogy egyre inkább szeretjük nevezni, az információs műveltségről. Pedig ez az a kompetenciaterület, ahol mind a közoktatásnak, mind a felsőoktatásnak komoly tennivalója van, különösen, ha a szövegértési képességek terén tapasztalt lemaradásainkra gondolunk. A felsőoktatási intézmények felelőssége, hogy hallgatóikat ne csak ellássák tudással, hanem fel is készítsék őket az egyre változó és megújuló tudások megszerzésére, az értő válogatásra és a kreatív hasznosításra, azaz az élethosszig tartó tanulásra.

A Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar Könyvtártudományi Intézetében 2006 szeptemberében indult meg a bolognai rendszerű könyvtárosképzés. A hároméves alapképzés (BA) első alapozó éve után a hallgatók két szakirányban folytathatják tovább tanulmányaikat, amelyek közül az egyik az információs műveltség pedagógiájával foglalkozik. A szakirány célja olyan szakemberek képzése, akik magas szinten ismerik az információk előállításának, keresésének és felhasználásának elméletét és gyakorlatát, akik ezen ismeretek birtokában képesek az információs műveltség ismeretanyagának oktatására mind a közoktatásban, mind a felsőoktatásban, illetve korszerű iskolai könyvtárak vezetésére. A szakirány a pedagógusképzésben, illetve a pedagógus-továbbképzésben is hasznosítható, ezért pedagógusjelöltek számára is meghirdethető.

A képzés elindítása óta egyre erőteljesebben érezzük a szükségét egy olyan kézikönyvnek, amely tartalmazza az előadások során érintett legfontosabb elméleti és gyakorlati kérdéseket, illetve kiegészítő információkkal, példákkal segíti a hallgatók önálló tanulását. A kézikönyvbe egyrészt a szakirány tantárgyainak oktatásában részt vállaló oktatók munkáit, másrészt a hallgatók önálló műhelymunkája során keletkező értékes ötleteket kívánjuk felsorakoztatni, és a különböző képzőhelyek hallgatóinak, illetve gyakorló könyvtárosoknak, iskolai könyvtárosoknak hozzáférhetővé tenni.