Egy eb szerencsére talála egy szép konc húst. Azt szájába vévén, által kezde úszni egy folyóvizen. Midőn a vízbe tekénte, látá, hát egy szép konc hús vala a vízben: maga nem hús vala, hanem a szájabeli konc húsnak az árnyéka. És mikoron az árnyék után kapna a vízbe, kiesék a konc hús a szájából és a víz alávivé, és eképpen megcsalatkozék az eb és bánkódván kiméne a partra.