9. fabula

Két ebről

Egy komondor temérdek kölykökkel más ebnek háza elejbe méne, és szép szóval kezde az ebnek könyörgeni, mondván: Jó felem, ím terhes vagyok kölykökkel és reám érközett az idő. Kérlek, fogadj be házadba, hadd kölykezem ott, mert nincsen szállásom. Felele az eb: Bátor, jöjj be, nyugodjál itt és tödd dolgodat: én addig kimegyek a házból. Midőn annak utána megkölközett volna és a kölykök valamennyére felnőttenek volna, eljöve az eb és kéré a komondort, hogy kiürítené a házat, mert magamnak is kell, úgymonda. De az nem akara. Néminemű idő múlva ismeg eljöve az eb, és haraggal kezdé a házát visszakérni. A komondor is haraggal kezde felelni, és monda: Mit háborgatsz engemet méltatlan? Lám reám támodtál? Meglátod, hogy semmi nem kél akaratodban. Erősb vagyok náladnál. És azonközben fogait kezdé reá fenni és a kölyköket reá nódítani. A szegény eb alásüté a fejét és elkele pironkodni.

ÉRTELME

Erre int e fabula, hogy az ember eszesen cseleködjék és úgy tegyen jól más emberrel, hogy magát kárba ne ejtse. Nem hiába mondották a régiek: Kötve higyjed komádat, vajh ki ártalmas a hízelkedő beszéd. Pokol madár az hipokrita. Egyfelől kenyeret mutat, másfelől követ tart kezében.




Hátra Kezdőlap Előre