21. fabula

Az orvról és komondorról

Egy orv behága egy udvarba és hogy a ház felé menni kezdene, talála egy komondorra. És mindjárást köbeléből egy darab kenyeret nyújta néki, mondván: Nesze, ezt adom, jó lágy kenyér. Monda a komondor: Nem vészem, hanem ha előszer megmondod, mi fejébe adod énnékem, ha jó kedvedből, avagy azért, hogy hallgassak és ne ugassak, hogy szabadon bemehess a házba, és mindent akaratod szerént kivihess belőle. Ha jó kedvedből adod, elvészem. Ha imezért, bizony el nem vészem, mert nem illenék énhozzám, hogy egy lágy darab kenyérért az én gazdámot elárulnám, holott ő énnékem minden nap sok darab kenyeret ád és arra táplál, hogy marháját megőrizzem. Menj el ez okáért igen hamar. Mert ezennel ugatni kezdek, és a gazdát minden házi népével felköltem. Bezzeg gonoszul jársz. És az orv elpironkodék onnég.

ÉRTELME

E fabula azt jelenti meg, a csalárok minemű természetűek legyenek. Öremest keveset adnak, hogy annak színe alatt sokat vehessenek. Ez okáért meglásd, ki mit ád és miért adja tenéked. Emellett inti e fabula a házi népet, szolgákat, és szolgálóleányokat, hogy tisztekben hívek legyenek, és hogy egy kicsiny adományért, avagy haszonért gazdájoknak avagy uroknak kárt ne tegyenek, holott az Úristen hívségre az ő tisztekbe hölyhesztötte legyen őket: mint Szent Pál mondja.




Hátra Kezdőlap Előre