26. fabula

A rókáról és esztrágról

A róka vacsorára híva egy esztrágot és elméne a róka és mind csak azon lágy pépeket főze, melyeket egy lapis széles tányérra feladá és az asztalra tevé. Az esztrág nem eheték benne az ő hosszú vékony orra miatt, mellyel fel nem vehete a levesből a tányérról: és eképpen étlen haza kelle pironkodni. Egyníhány nap múlva az esztrág viszontag vacsorára hívá a rókát és jeles jó étket főze, de hosszú nyakú edénybe tölté azt és úgy tévé a róka elejbe; és midőn hosszú orrával és nyakával benyúlt volna az szoros edénybe, kivoná az étekből, kínálá gyakorta a rókát és az váltig néze be az edénybe, de semmit nem vehete ki belőle. Eképpen étlen marada a róka. Monda kedig az esztrág: Jó komám, mint tetszik? vedd jó néven. Mert mostan rajtad a szer. Megcsúfolál minap vacsoráddal, de ez legyen helyébe. Amint cseleködtél, velem, úgy vészed hasznát.

ÉRTELME

E fabula minden embert inti, hogy jámbor legyen és minden ravaszságot és csalárdságot hátra hagyván jámborul és tisztán cseleködjék felebarátjával, mert ha ravaszságában és álnakságában bízik: semmit nem használ véle. Mert az Isten tiszta és igaz, és igen gyűlöli a hamisságot és az álnokságot. Minek okáért ő megejti a ravaszokat és megfogja az álnakokat az ő álnakságokban. Mint azt, mind a régi példák, mind a mostaniak nyilván megmutatják. Elég ravasz vala a Gritti; elég álnok a fráter György, de mit használtanak álnokságokkal. Akármely igen ravasz és álnak légy: azért ugyan megtalálod mesteredet. Az agg ravasznak is a csávában megtalálják a bőrét. Azért együgyűképpen és jó szűből cseleködjék minden ember ő felebarátjával.




Hátra Kezdőlap Előre