41. fabula

A farkasról és komondorról

A farkas az erdőben járván talála egy komondorra. Azt megszólítván, monda. Szerető atyámfia, honnég vagyon ez, hogy oly igen kevér vagy és oly sima a hátad? Felele a komondor: Onnég vagyon, hogy uramat gazdámat jámborul szolgálom és éjjel-nappal vigyázok jószága és marhája mellett az orvok és tolvajok ellen. Midőn éjjel megérzem őket, ottan ugatni kezdek és a gazda felserken, és elűzi őket. Midőn asztalhoz ül, megemléközik hívségemről és a tányérról vet önnem. A házinép is igen kedvel és mindenféle maradékból részt tesznek énnékem. Ottan az eresz alá megyek és elnyújtózom és igen idesden aloszom: onnég oly sima a hátom. Monda a farkas. Ah szerető atyámfia, bódogul vagyon dolgod. Vaj mely igen kévánnám, ha oly könnyen találhatnám életemet, minden munka nélkül. De kérlek, atyámfia, mi lelte nyakadat? Igen elment a nyakadon a szőr: sőt még a bőred is valami csúszolás miatt felhámlott és ugyan elkopott. Kérlek, mondd meg énnékem, honnég vagyon ez? Felele: Miért hogy igen haragos vagyok, ezért nappal láncon tartanak engemet, csak éjjelre szabadon bocsátnak; akkoron az udvarban alá-fel futok és ha egy helyen nem szeretem háltomat, ottan mást keresek. Monda a farkas: Bátor magadnak tartsad ezt e bódogságos életet, melyet annyéra felmagasztalsz. Énnékem nem kell. Noha nem lehetek igen kevér, és noha borzas a hátom, noha ehességet szenvedek gyakorta: de mindazáltal szabadságban élek. Mind erdőn, mind mezőn szabadon járok; akkoron lefekszem és felkelek, mikoron én akarom, senki nem pepecsel a nyakam környül, sem lánccal, sem kötéllel. Szabadon vadászok etc. Ennek okáért menj haza. Én az erdő felé tartok.

ÉRTELME

E fabula ezt mutatja, mely igen örüljen az emberi természet a testi szabadságnak és mely igen kedvelje a testi kívánság szerént való életét. Mindenha arra igyeközik, hogy megmeneködhessék a kereszttől és a szolgálatot elkörülhesse. Maga efféle testi szabadság, és a testnek kévánsági szerént való élet nem hasznos az embernek, hanem gonoszára és veszedelmére vagyon. Mert noha szabadon megyen a farkas: de azért mindenkoron félelembe és rettegésben vagyon. Mert tudja, hogy nem meneködhetik és hogy a csávában vagyon az ő bőrének a helye. Ezért jobb az embernek, hogy az Istennek akaratja és rendelése szerént szolgálatban, munkában legyen foglalatos, az emberi társaságnak megsegítésére és hasznára, hogy nem mint magának lenne és a testi szabadságban és gyönyörkedésben tanuljon és elrestüljön. Ha két kapa vagyon, az egyiket tegyék a szegre: a másikkal menjenek kapálni. Addig még ez elvásik és elkopik a kapálásnak miatta, addig a másik is megemésztetik a rozsdától. Ennek okáért jobb az embernek, hogy vigyázzon és hivataljában szorgalmatossággal eljárjon. Mert eképpen megoltalmazhatja jó lelkiismeretét az Isten előtt, kinél nagyobb kéncs nem lehet az embernek mind a széles világban.




Hátra Kezdőlap Előre