46. fabula

A nyúlról és kék káposztáról

A nyúl előmenvén az úton egy kert mellé juta. És bekakocsola a kertbe és igen szép kékkáposztát láta a kertben. És mind elkörüle a kertet, de sem rést, sem háksót soholt nem talála, hol bemehetne. Előltalálá őtet a róka és megkérdé a nyulat, mondván: Miért nem mégy ím e kertbe? La mely igen szép kék káposzta vagyon benne? Monda a nyúl: Jól látám, de nem ért meg. Nem jó őtet enni, mert megcsömerleném tőle. Monda a róka: Ezennel én is így jártam. Mert szép szőlő gerezdöket találtam vala. Azokban sem merék ennem, miért hogy érötlenek valának. Maga a szegény róka eremest ött volna benne, de nem ére fel oda, ahol lefüggnek vala.

ÉRTELME

E fabulák azt jelentik, hogy az emberi természet igen kévánatos, és sok dolgok után vágyódik. A bolondok hogy az ő kévánságoknak eleget tehessenek, és mindenekben kedvek megtöljék, nagy sok veszedelmekre vetik magokat. De e fabulák erre tanítják az embert, hogy eszébe vegye magát, és eszesen cseleködjék, és ne induljon mindenkoron kévánsága után: hanem amit lát, hogy tisztességgel és Isten szerént nem érhet, és meg nem találhat, annak ugyan békét hadjon, és kivesse fejéből, és semmi számot ne tartson arra.




Hátra Kezdőlap Előre