73. fabula

A szegénből lött kazdag emberről és a kazdagból lött szegénről

Egy igen kazdag ember fia vala, kinek az atyja halála után sok marhát hagyott vala. Ez nemigen sok idő múlva alá kezde szállani és igen elszegényedni. Vala ennek egy jámbor vén szomszédja, ki mondhatlan igen szegény vala, de nem sok esztendeig igen marhás lőn, és igen megkazdagula. Az ifjú, ki szegénségre jutott vala, a szomszédhoz méne és szépen szóla annak, mondván: Én ides uram, jó szomszédom, mi oka annak, hogy én igen marhás embernek fia lévén annyéra elszegényedtem, hogy csak alég vagyok belé, te kedig oly igen szegény valál, hogy csaknem kuldulásra jött vala dolgod, de mostan igen kazdag vagy, majd temagad sem tudod marhának számát. Kérlek tégedet, jó szomszéd uram, jelentsd meg énnékem, mi módon jutottál a marhához. Tudod mely jó szomszédod vala az apám, az ő barátságáért műveld, és jelentsd meg énnékem azt a módot, hogy én is megtanólhassam, mert nyavalyásul vagyon dolgom. Monda a vén szomszéd: Úgy vagyon, az apád jó barátom vala, és őérötte megművelem és megmondom, miképpen én megkazdagultam. De így, ha senkinek meg nem jelented és meg nem mutatod. Felele az ifjú, és monda: Bizony nem jelentem, meg sem mutatom senkinek. Monda a vén szomszéd: Jó fiam. A te kapud felett két fecske lakik. Ez esztendőbeli nyárban minden koron reggel felkelj, mikoron a fecskék reggel énekölni közdenek. És nagy figyelmetességgel hallgass reá, mit mondanak. Egy napon jeles dolgot hallasz tőlek, mert ketten csoda dolgot kezdnek egymással beszélleni, melyből tanácsot vehetsz és nagy bölcsességet a megkazdagulásra. Mind megmondják azok, hol kell a kéncset keresni, és miképpen kelljen azt találni. Holnap ismeg jöjj hozzám és egy ereklyőbe való szent állatot adok. Akkoron megmondom mit cseleködjél avval. És elméne a vén szomszéd és vén fel egy csontocskát a földről és egy zemesbe varrta azt. És másodnap megadá az ifjúnak, mondván: Ím szent tetem vagyon ebben (maga egy lócsontocska vala). Minden reggel, mikoron meghallgattad a fecskéket és azok a mezőre mennek, te is elmenj. Előszer a házba, és a szent tetemmel illessed az asztalt és az ágyat, a padokat, a táltartókat etc. És onnég kijővén a pitvart, abban a szuszékokat, kádokat etc. Onnég menjél a pincébe és a szent tetemmel illessed az ászkokat, az ajtókat. Onnég menj az istállóba, illessed a vályúkat, az pajtákban a gyászolokat. A csűrben a csűrbálványokat, a kertben a gyümölcsfákat etc. Onnég menj a szőlébe, és tisztességgel fenn hordozzad az eröklyét és megkörüld a szőlőt. És meglátod jó fiam, mely igen szentséges legyen az eröklye és mely igen nagy áldomása légyen. Az ifjú igen megköszenvén, elvivé az eröklét és úgy cseleködék, miképpen őtet tanította vala a vén szomszéd. Midőn kedig harmadnapig reggel felkölt volna és a fecskéket megleste volna, tehát mind felesége, mind házanépe erősen aloszik. A szomszédok készen kimennek szántani és a szőlőbe kapálni. A szomszéd asszonyok tehát megfejték az ünőket és készen kihajtották őket, a több barmokkal egyetemben. Magában kezde ez okáért gondolkodni, mondván: Bezzeg nem jó így, pokol útban jártam eddig. Nem csoda hogy elszegényedtem. És bemenvén a házba, megszólítá a feleségét: Kelj fel Rebekka, emeld fel a nehezedet. Nem jól vagyon a dolog. Nem úgy élnek el az emberek. Ott áll az ünő; még berekesztve vagyon a burjú. Maga a szomszédság készen ki is hajtotta minden barmát. Reggel ez okáért ekképpen kezde felköltegötni házanépét és őmaga is a fecskék tanácsát meglesni. Annak utána a szobába menvén az eröklével és illetvén az asztalt, a padokat etc., látá tehát mindenütt darab könyerek és maradék borok vadnak. Mosatlanok a tálok, töröttek a fazakok. És fél esztendővel gyűtött szemetek, rozsdás nyások, sörpönék és vágókések etc. Annak utána a pitvarba vivén az eröklét, tehát lyukasok a szuszékok és a disznók behágtanak a kádakba és nagy kárt töttenek. Ezenképpen a pincében is, és a szőlőben csak kárt láta etc. Kezde ez okáért őmagában mondani: Ennek előtte reggel virradtáig és szinte eleget aludtam; annak utána mórálván egy kevesig mindjárást felestökre mentem, minden gondomat feleségemre és béresimre hagytam. Lám ördegül vagyon dolgom. Nem csoda, hogy elszegényedtem. No nem jó más ember szájával enni. No bezzeg a fecskékkel reggel felkelek és elhordozom az eröklét. Mikoron esztendeig elhordozta volna ekképpen, hazavivé ennek utána az eröklét a vén szomszédnak mondván: Jó szomszéd uram, igen köszenem te kegyelmednek a jó fecskés tanácsot és a szentséges eröklét. Áldott dolog volt. Igen megszaporodott ez esztendőben minden marhám. Minden elegem vagyon. De gonoszul valék annak előtte. Monda a vén szomszéd: Megnyitottad-é az öreklét? Felele az ifjú: Nem. Megnyitá ezokáért a vén szomszéd a zemest, és megmutatá néki a csontot. Monda az ifjú: Nem erökle ez, hanem lócsont. Monda a vén szomszéd: Az tott. Látod-é, hogy nem ez szaporította meg marhádat, hanem hogy minden nap elmenvén házadhoz és örökségödhöz láttál: az művelte a szaporodást. No, mint tanyítának a fecskék? Felele az ifjú: Bizony erősen lestem, hogy velem szóljanak, de soha nem szólának. De addig hallgattam reggel fecsegötéseket, hogy immár elszoktam a reggeli álomtól és örömest, és minden nehézség nélkül felkelhetek és ottan dolgomat tehetem. Monda a vén szomszéd: Csak ebben maradj immár, és soha el nem szegényedel.

ÉRTELME

E fabulának az értelme könnyű. Előszer azt jelenti meg, honnég legyen, hogy az emberek elszegényednek. Tudniillik ebből, hogy tunyák és restek és csak a testnek gyönyörűségit keresik. Nem vigyáznak, és reggel az Istennel nem beszélnek és nem imádkoznak őnéki. Továbbá, hogy hivataljokban restek és gondviseletlenek. Annak utána inti e fabula a resteket és tunyákat, hogy ébren legyenek és könyöregvén az Istennek, az ő hivataljokban a munkálkodásban szorgalmatosok legyenek. Mert efféle munkálkodó híveknek munkájokat megáldja az Úr és ménáját adja, mint Salomon mondja: Az Úrnak áldomása, a tészen kazdaggá. Ismeg a Bölcs: A rest kéz megszegényít. A munkálkodó kéz megkazdagít. Ne várjad ez okáért a sült galambokat az égből szájadba, hanem az Istennek parancsolatjának általa megindíttatván munkálkodjál és az Isten megáldja munkádat. Ora et sedulo labora; et sic habebis multa bona.




Hátra Kezdőlap Előre