84. fabula

Egy hangyáról és galambról

Egy hangya igen szomjú lévén, kénszerítteték a forrás kútra menni, hogy ott innék. És midőn aláhajolna, hogy innék a vízbe, ottan beléesék a vízbe. Áll vala kedig egy fa a kút mellett, melynek ágai a kút felübe érnek vala, melyeken egy galamb ül vala. Ez látván a fáról a hangyát, hogy veszédnék a vízben, egy ágocskát leszegdölle a fáról, amelyen ül vala és azt lehagyíta a kútba. Arra mindjárást felmászkála a hangya és azon nyugodván, kimászkála a kútból és megmeneködék a haláltól. Azonközbe juta egy madarász. Az látván a galambot a fán, mindjárt vén egy hosszú rudat és lépet ragaszta annak hegyire és lassan-lassan elkezde azt a fának ágai közett tolni, hogy avval megfogná a galambot. Mikoron kedig ezt látta volna a hangya, hamar odasiete és a madarásznak a lábán felmászkála és erősen megcsípe azt, annyéra, hogy a madarász leejté a lépes rudat. És hallván a galamb a rúdnak zörgését, megijede és látván a madarászt, elméne: ekképpen megmeneködék a haláltól.

ÉRTELME

E fabula erre int előszer, hogy az ember jámbor légyen és senkinek ne ártson, kárt se tegyen, hanem inkább arra igyeközék, hogy minden emberrel jól tegyen. Mert a jótétel soha nincsen jutalom és haszon nélkül. És bár ne nézz arra, ha kicsiny, együgyű, szegény etc., akivel jól tész. Mert módja adatik idővel, hogy ismeg jóval, szolgálattal és haszonnal lehet tenéked. Másszor tanít e fabula hálaadásra, hogy hálaadatlanok ne legyünk, és hogy a jót gonosszal füzessük, hanem tiszta jóval. Mert eb természetűek azok, kik a jót gonosszal megfüzetik. Mert ha az eb a vízbe esik, ha kezeddel hozzá nyúlsz, hogy kivonjad: ottan megharapja a kezedet.




Hátra Kezdőlap Előre