Ajánlás

Abod község minden bizonnyal már a honfoglalás körül is lakott település lehetett, de az első írásos említését, a környező településekhez hasonlóan, az 1330-as évek pápai tizedlajstromaiban találjuk. Aztán az elkövetkezendő hosszú évek, századok soráról szinte semmit nem tudunk...

A könyv közreadásával az volt a célunk, hogy elődeink életéből villantsunk fel részleteket, hogy egy kis ablakrésen betekinthessünk a lassan már homályba vesző régmúltba.

A könyv megalkotója nem törekedett a teljességre. A könyv alcíme egyébként is önmagáért beszél: Fejezetek a község történetéből. Néhány nagyobb, kiemelt fejezeten keresztül igyekszik bemutatni községünk történetét a kezdetektől napjainkig. Érzékeltetve a falu lakosságának küzdelmes életét. Harcát a megélhetésért, a megmaradásért...

Megtudhatjuk, hogy többször pusztulás fenyegette Abodot, hogy volt időszak, amikor pusztán állt, hogy az 1600-as évek végén, 1700-as évek elején új bevándorlók érkeznek ide a Felvidékről. Főleg ruszin (rutén), lengyel, szlovák és természetesen magyar telepesek.

Abodot a környező településeken élők egyébként tót faluként emlegetik. Ám ez a megnevezés nem teljesen fedi a valóságot, hiszen a vidék minden szláv népességét (lengyel, rutén /ruszin/, szlovák, stb.) "tót", majd a 19-20. század fordulóján a tót elnevezést felváltó "szlovák" névvel illették. A helybéliek közül néhányan szlováknak tartják őseiket, ugyanakkor a nyelvészeti adatok és a görög katolikus vallás ruszin etnikumra vall. Abod valójában vegyes etnikumú volt, már a 17. századtól kezdve. A két legnagyobb etnikum (a magyar és a ruszin /tót/) nemcsak vallásban, de térben is elkülönült egymástól. Amíg a ruszinok a patak túlfelén lévő dombon telepedtek le (itt emeltek maguknak templomot, temetőjük is itt található), addig a nagyrészt református magyarok a patak innenső oldalán, az árpád-kori templom közelében "foglaltak" helyet maguknak. Ennek az elkülönülésnek az emlékét őrzik a mai is használatos utcanevek: Tót (utca) sor, Magyar (utca) sor.

A falu lakói több évszázadon, hosszú évtizedeken át egymással együttműködve, békés egyetértésben élték mindennapjaikat.

Az abodi emberek szívós munkája nyomán mindig új élet sarjadt. A küzdelmekkel teli múltban a helytállás, a kitartás adott erőt az újrakezdéshez.

Az emberek ragaszkodása a földhöz, a természet szeretete, a paraszti munka öröme, őseink magával hozott hagyománya, népszokása mind-mind az a kincs, amelynek megőrzését ránk bízták apáink, anyáink.

A ránk hagyott örökséget igyekszünk továbbra is megőrizni, ugyanakkor megpróbáljuk építeni, szépíteni, fejleszteni mi is a falut. Bár keserves időket élünk, a falunk újra megfogyatkozott ugyan, de apáink példájából okulva küzdünk a megmaradásért és hiszünk abban, hogy Abod újra benépesül, ahogy oly sokszor már megtörtént. Hiszünk abban, hogy újra jó lesz abodinak lenni és újra jó lesz itt élni, mert értéke lesz a földnek, és becsülete a kemény munkának. Hogy a község lakossága nemcsak passzív résztvevője, szemlélője, de aktív építője, alkotója is lesz a közösségének. Mert hiszünk a közösség teremtő erejében. Köszönjük, hogy a szerző örömmel tett eleget a megtisztelő felkérésnek. Felkutatta, összegyűjtötte a község történelmével kapcsolatos írásokat, adatokat, emlékeket, megírta, megszerkesztette és az Önkormányzat rendelkezésére bocsátotta azt.

Az Önkormányzat nevében köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik segítettek a kiadvány megjelentetésében.

Külön köszönöm POLGÁR JÓZSEF támogatását.

Ajánlom ezt a könyvet a falu lakóinak, a szülőfalunktól elszakadt földijeinknek és mindazoknak, akik szívükön viselik községünk sorsának alakulását. Mindazoknak, akik kézbe veszik ezt a könyvet, hogy megismerkedjenek az itt élők múltjával és rácsodálkozzanak egy közösség teremtő erejére, kultúrájára, természeti szépségeire.

Abod, 2008. május 20.

Restyánszki Gábor
polgármester