Előszó

Nagy szeretettel és tisztelettel vesszük kezünkbe Benedek István könyvét, amely a repülőmodellezésről, pontosabban a kolozsvári repülőmodellezés termékeny évtizedeiről szól, de gondolatmenetét át- meg átszövi az eltelt 5-6 évtized sokszor disszonánsnak tűnő hangulatvilága. Önéletrajzi írásnak is tekinthető az elbeszélés, amelynek számos eleme a pillanatnyi sportpolitika függvénye, és éppen ezek azok az elemek, amelyek sok érthetetlen eseményre adnak választ.

Mindenesetre ez a kissé szűk körű sportág feltétlenül tekintélyt nyer a szerző figyelemre méltó intelligenciájának tükrében. Modern sportág ez, a műszaki sportok csoportjában, ahol a technika csodái segítségével teljesítménynövelési és ügyességi versengés folyik.

Itt kell megállnunk egy pillanatra, és itt kell hangsúlyoznunk még egy olyan adottságot, amely általában a modellezést az évezredforduló egyik legfontosabb nevelő tevékenységévé teszi. A 40-es évek elején számunkra is újdonságot jelentettek ennek a felfogásnak, pedagógiai, didaktikai módszereknek adottságai, amelyek a legbonyolultabb és a legönállóbb gondolkodás fejlődését segítik elő már a zsenge fiatal korban.

Nem egyébről van szó, mint arról, hogy a modellezés minden ágazatában a modellezni vágyó fiatal lehető legőszintébb kutatási-alkotói óhaját a tudományos módszertan törvényei szerint elégítse ki a modellezőkört vezető tanár vagy szakoktató. A megfelelő képzettséggel és pedagógiai érzékkel rendelkező oktató az alapos, lelkiismeretes munka segítségével elnyerhető teljesítménynövelésre serkenti a fiatal generáció tagjait. Ez kissé hasonlít a régi "gyakorlati órák" gondolatához, de mégsem az, mert az ún. műhelyóra gyakran unalmas és minden esetben kötelező volt, ellentétben a modellezéssel, amelyik teljesen önkéntes, választott foglalatosság.

Mit ad a modellezőkör, illetve -műhely a mai fiataloknak? A modern technika minden elérhető és a modellezéshez szükséges elemét, a jól felszerelt műhelyt, a műszaki kezdeményezés serkentését, az ötlet megvalósításának lehetőségeit, a teljesítménynövelés útjának tanulmányozását, a versengés számtalan lehetőségét és a sikerélmény teljes értékű megvalósításának örömét. A fiatal modellező érdekelt a kísérletezés, a tudományos információfelhasználás számos ágazatában, a legmodernebb technológiák alkalmazási lehetőségeinek megismerése terén. Végül, ha minden szép és jó és megfelelő, akkor a modell repül, esetleg nagyon jól repül, ha nem, akkor roncs lesz belőle, mert a modell alkotása közben valami hiba furakodott az elméleti számításokba vagy a kivitelezés igényes fázisaiba. Így van ez az egyetemi laborokban is, a kutatóintézetekben. Ugyanakkor a tudományos gondolkodás ilyenszerű, kísérletekkel megalapozott alakulása a jövendőbeli kutatót bátorsággal, fegyelmezettséggel, körültekintéssel, megalapozott kíváncsisággal fegyverzi fel. Ennél többet szerintem az iskola, de még az egyetem sem adhat.

Ezek jutnak eszünkbe, amikor olvassuk Benedek István nagyszerű visszaemlékezését repülőmodellező pályafutásának különböző állomásairól, amely úgy tűnik, még a könyv megírása után sem ért véget. Még ma is tervez, tökéletesít, épít, alkot és ír a szerző, kiönti lelkének gazdag élményvilágát, és fiatalos lendülettel vesz részt az antik modellek seregszemléin, ahol még bőven akadnak egykori nemzetközi versenytársak.

Mindenesetre, visszatekintve az elmúlt évtizedekre, Benedek Istvánnak nem lehet oka az elégedetlenségre, hacsak a hivatalos elismerések szűkmarkúságát nem tartja igazságtalannak.

No de legyünk optimisták, és kívánjunk a szerzőnek jobb éveket, újabb alkotásokban gazdag élményeket!

Kolozsvár, 1995. január 21.

Dr. Újvári József
egyetemi tanár