A pesti és szolnoki sóraktár
1742-ben az épülőfélben levő szolnoki só-, illetve a pesti só- és gabonaraktárral kapcsolatban katonai részről az az aggodalom fogalmazódott meg – amit az Udvari Haditanács adott az Udvari Kamara értésére –, hogy ezek az épületek katonai szempontból veszélyt jelenthetnek a szolnoki, illetve a budai vár számára. Az Udvari Kamara ezért július 31-én saját költségén, a Haditanács észrevételének kivizsgálására két mérnök kiküldését határozta el. Katonai részről Anton Tillier mérnökszázadost, kamarai részről pedig Mikovinyt bízták meg, hogy jelentést és térképet készítsenek a sóraktárakról. Mikoviny véleménye szerint a Szolnokon épülő sóraktár nem jelentett különösebb veszélyt a nagyon rossz állapotban levő vársáncok számára, közlekedési szempontból pedig nagyon alkalmas, jó helyen feküdt. A pesti só- és gabonaraktár sem jelenthetett nagyobb veszélyt a budai vár szempontjából, mint a környező hegyek és épületek. Nem javasolta a félig kész raktár lebontását azért sem, mert a kamarának nagy veszteséget jelentett volna. A Haditanács végül is hozzájárult az építkezések folytatásához.
A pesti só- és gabonaraktár környéke, 1742 (©ÚBA) |
A szolnoki sóraktár környéke, 1742 (©ÚBA) |
Az örökösödési háborúban való részvétel
Mikoviny hadmérnökként résztvett az osztrák örökösödési háborúban (1740–1748). 1744 őszén a sziléziai és a morva hágóknál dolgozott, különféle védelmi létesítményeket épített. Ekkor készíthette a magyar–morva és a magyar–sziléziai határ térképeit.
A Plan der ungarischen mahrischen und Schlesischen Granitz című térképen feltüntette Selmecbánya, Körmöcbánya és Zsarnóca, illetve Besztercebánya és Úrvölgy megerősítésének tervét is.
Mária Terézia 1741-ben Mikoviny is részt vett Pozsonyban a királynő koronázásán (Metszet Johann Georg Schwandtner Scriptores rerum Hungaricarum veteres ac genuini ... c. művéből, 1746) (OSZK) |
1745 elején már őrnagyként Ratibor és Loslau környékén térképezett, ez segítette a nemesi felkelő seregeket a porosz támadás visszaverésében. Kosel várának elfoglalását is elősegítette tanácsaival, és az elfoglalást követően, 1745. szeptember 6. után a várat megerősítette.
A Jablunkai-hágó
Ezt követően csak 1749-ben kapott újból katonai megbízást, amikor is a Haditanács kikérte Mikovinyt az Udvari Kamarától, hogy Paul Wilhelm von Bohn (1697–1759) tábornokot, az „Ingenieur Corpo” vezetőjét kísérje el Jablunka és Zsolna környékére a katonai létesítmények revíziója céljából.