Mikoviny Sámuel a magyar tudományos kartográfia és a magyar térképészeti szakirodalom úttörője, aki már csillagászati és trigonometriai mérések alapján szerkesztette megyetérképeit és újfajta ábrázolási módszereket alkalmazott. Három elméleti kartográfiai írása jelent meg, mindegyik Bél Mátyás államismereti művéhez, a Notitiához kapcsolódva. Az Epistolában (1732) a topográfiai térképezés alapelveit mutatja be, illetve csillagászati megfigyeléseinek eredményeit közli. A Monitióban (1735) a pozsonyi meridián meghatározásáról ír, a Monitum II.-ban (1737) pedig már hosszúsági méréseiből is közzétesz néhányat példaképp.
Az Epistola címlapja, 1732 (OSZK) |
A topográfiai térképezés két alapvető és két kiegészítő módszerét ismerteti tanulmányaiban. Az egyik alapvető módszer a csillagászati mérések alapján történő földrajzi helymeghatározás, vagyis a földrajzi szélesség és hosszúság meghatározása. Mivel a korban nem volt egységes, nemzetközileg elfogadott kezdőmeridián, Mikoviny Magyarországon elsőként, térképezési célból meghatározta a pozsonyi délkört mint kezdő-, illetve bázismeridiánt. A topográfiai felmérés másik alapja a háromszögelés, amelyet az Epistola térképén is szemléltetett a Pozsony és Besztercebánya közötti területen.
Az országtérképezés során kiegészítő módszerként a mágneses mérést alkalmazta, megmérte a földrajzi és a mágneses északi irány eltérését, és méréseit újból és újból megismételte, mivel tisztában volt azzal, hogy a mágneses pólus helyzete változhat. A folyók nyomvonalát pedig csónak és iránytű segítségével határozta meg. A kartográfiai ábrázolás kérdését is érintette műveiben, amennyiben kiemelte, hogy a domborzatot vízszintes vetületben, „síkban kivetítve” igyekszik ábrázolni.