A komáromi kamarai uradalom korszerűsítésével összefüggésben merült fel a Tata környéki mocsarak lecsapolásának
– mellyel legelőt és szántóföldet akartak nyerni – és az almási fürdő újjáépítésének gondolata. A mocsárlecsapolás terve 1746
szeptemberében készült el, és a Magyar Kamara területein kívül gróf Esterházy József (1682–1748) tatai uradalmát és gróf Zichy Miklós
(†1758) és Ferenc (1701–1783) birtokát – elsősorban Szőnyt – érintette. Mikoviny úgy ítélte meg, hogy a mocsarak fenntartásában néhány
malom játszott fontos szerepet, ezért ezek elbontását, illetve áthelyezését javasolta. Ugyanakkor az almási fürdő területét is felmérte, s úgy vélte, hogy a mocsárlecsapolást követően viszonylag kisebb ráfordítással ki lehetett volna építeni a fürdőt.
1747 áprilisában kezdték el a munkálatokat, mégpedig a szőnyi malomgát lerombolásával. Szőny Zichy Miklós és Ferenc
birtokához tartozott, de az 1740-es években Neffczer Jakab zálogában volt, akinek jelentős jövedelmei származtak a malomból, ezért
erélyesen tiltakozott a gát lerombolása ellen. Végül is a kamarának sikerült megegyeznie a Zichyekkel, így folytathatták a munkát,
és év végére elkészültek a lecsapoló- és malomcsatornák. Következő évben Mikoviny a szőnyi malmokhoz vezető malomcsatorna kialakításán
dolgozott.
Mikoviny emléktáblája Tatán |