A komáromi kamarai uradalom korszerűsítésével összefüggésben merült fel a Tata környéki mocsarak lecsapolásának – mellyel legelőt és szántóföldet akartak nyerni – és az almási fürdő újjáépítésének gondolata. A mocsárlecsapolás terve 1746 szeptemberében készült el, és a Magyar Kamara területein kívül gróf Esterházy József (1682–1748) tatai uradalmát és gróf Zichy Miklós (†1758) és Ferenc (1701–1783) birtokát – elsősorban Szőnyt – érintette. Mikoviny úgy ítélte meg, hogy a mocsarak fenntartásában néhány malom játszott fontos szerepet, ezért ezek elbontását, illetve áthelyezését javasolta. Ugyanakkor az almási fürdő területét is felmérte, s úgy vélte, hogy a mocsárlecsapolást követően viszonylag kisebb ráfordítással ki lehetett volna építeni a fürdőt.
1747 áprilisában kezdték el a munkálatokat, mégpedig a szőnyi malomgát lerombolásával. Szőny Zichy Miklós és Ferenc birtokához tartozott, de az 1740-es években Neffczer Jakab zálogában volt, akinek jelentős jövedelmei származtak a malomból, ezért erélyesen tiltakozott a gát lerombolása ellen. Végül is a kamarának sikerült megegyeznie a Zichyekkel, így folytathatták a munkát, és év végére elkészültek a lecsapoló- és malomcsatornák. Következő évben Mikoviny a szőnyi malmokhoz vezető malomcsatorna kialakításán dolgozott.

Mikoviny emléktáblája Tatán
Mikoviny emléktáblája Tatán
 
A komáromi uradalom vízrendezési térképe, 1746
A komáromi uradalom vízrendezési térképe, 1746
A térképen látható a két tervezett csatorna: a Tatától a Dunába vezető malom- és levezetőcsatorna, a mai Általér, valamint a Naszálytól a Dunába vezető lecsapolócsatorna
(MOL)
nagyítás
 
Az almási gyógyvizek térképe, 1746
Az almási gyógyvizek térképe, 1746
(MOL)
nagyítás
 
A lap tetejére