Előszó

Európában a szociális biztonsági rendszerek a klasszikus állami, kötelező társadalombiztosítás elvén nyugszanak. Az adott személy szociális biztonsági hozzájárulást (járulékot) fizet, és ennek ellenében jogot nyer bizonyos juttatásokra, amelyek költségeit az illető személy és a munkáltató járulékai, valamint az állam által nyújtott támogatás fedezi. A jelenleg is működő állami szociális biztonsági rendszerek megőrzésére a tradíciókon kívül nagyon jelentős mértékű társadalmi igény is mutatkozik az európai emberekben, jelentős többségük ragaszkodik az állami szociális biztonsági rendszer dominanciájának a fenntartásához.

Ezzel szemben a szociális segély - amely egyébként a szociális biztonsági rendszerek egyik fontos összetevője - olyan juttatás, amelynek célja azon személyek segítése, akiknek nincs elegendő saját anyagi forrásuk arra, hogy önmagukról gondoskodjanak. A szociális segély tehát rászorultsági alapon jár, általában nem a hozzájárulásokból, hanem a költségvetésből fedezik.

Az EU minden tagállamában található valamilyen szociális minimumellátás, amely alapvetően azt segíti elő, hogy a rászorult személy anyagi elnehezülése miatt ne veszítse el az emberi méltóságát. Az ellátás megjelenési formája tagállamonként eltérő. Néhány tagállam egy meghatározott összegű jövedelmet biztosít a rászorultaknak (pl. Belgium, Franciaország, Luxemburg, Portugália), ezekben az országokban potenciálisan mindenki jogosult erre az ellátásra. Más tagállamokban a szociális segélyezés csak meghatározott személyi csoportnak nyújt megélhetési minimumot.

A szociális segélyezési rendszereket vizsgálva Európában alapvetően két jól elhatárolható csoport létezik:

- Az első csoportba tarozó országokban létezik ún. általános szociális segélyezési rendszer, de ez regionális alapon szerveződik, és az ellátásokat is csak egy limitált ideig folyósítják.

- A második csoportban ún. univerzális segélyezés létezik, és az ellátásokat is határozatlan ideig folyósítják.

A legtöbb országban a szociális segélyezést ún. lakhatási támogatással egészítik ki, néhány országban pedig a szegénység elleni küzdelem egyik fontos eszköze az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök működtetésének kormányzati támogatása.

Ebben a kiadványunkban áttekintjük a Magyarországon működő szociális ellátó rendszereket, a gyermekeknek, az időskorúaknak és a többi rászorultnak nyújtott támogatások és segélyek formáit. Az elemzésben igyekszünk bemutatni a különböző régiókban élők eltérő társadalmi-gazdasági helyzetét és életkörülményeit, amelyek nagyban befolyásolják az adott területen jelentkező támogatási és segélyezési igényeket, és az önkormányzatok anyagi lehetőségeit. A magyarországi szociális védelmi kiadásokat összehasonlítjuk az EU tagállamainak e célra történő ráfordításaival is.