Kovács Györgyiként született 1908. július 25-én Bántornyán, a mai Szlovénia területén. (A település neve ma Turnisce.) Kisgyerek korának nagyobb részét Zorkóházán (ma Nedelica) töltötte, ahol apja, Kovács János volt a jegyző. Itt kezdte az iskolát is, itt végezte el az elemi első négy osztályát. Tíz éves volt, amikor szülei beíratták a kőszegi Gyurátz Ferenc Evangélikus Leánygimnáziumba. Itt érettségizett 1926-ban. Az a nyolc év, amelyet Kőszegen töltött kollégistaként, meghatározó élmény volt további életére. A szülői háztól való távolságot kiváló tanárok, gondos nevelők kompenzálták.

Gyerekként élte meg az első világháborút, ami számára azt jelentette, hogy szüleinek el kellett hagyniuk otthonukat. Még csecsemőkorú második gyermekükkel és kevés holmijukkal menekültek Magyarországra. Zalabaksán telepedtek le, és kezdték újra az otthonteremtést.

Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán. Matematika-fizika szakos hallgatóként harmadik szaknak felvette a kémiát is, amit azonban később soha nem tanított. Matematikát is csak rövid ideig. Igazi "szerelme" a fizika volt. Tanári diplomáját 1931-ben kapta meg.

Tanári pályáját Nagykanizsán kezdte 1931-ben az akkor létrehozott alapítványi gimnáziumban, amely később Notre Dame Leánylíceum néven egyházi iskola lett. Fizikát és matematikát tanított, egy ideig az igazgatóhelyettesi posztot is betöltötte. A társadalmi életnek is aktív részese volt a Természet Tudományi Társulat és a MANSz tagjaként.

1936-ban kötött házasságot. Férjével még gyerekként ismerkedtek meg a Szlovéniában töltött években. Gépészmérnök végzettségű férje a későbbiekben - könyvei írásában - alkotótársa is lett.

Négy gyermekük született. Az első néhány hónappal a háború kitörése előtt, a második a háború alatt. Férjét behívták katonának, ő egyedül küszködött a háború borzalmaival és a gyerekek betegségeivel, de a tanítást nem hagyta abba. Anélkül egyszerűen nem tudott meglenni.

A háború befejeződése után született harmadik gyermekük, férje ekkor a zalai olaj kitermelésével foglalkozó amerikai vállalatnál, a MAORT-nál kapott munkát, és a család néhány évre Bázakerettyére költözött. Ő nagyon szerette ezt a környezetet, az erdő szélén épült házat, annak ellenére, hogy minden nap autóbusszal ment tanítani régi iskolájába, Nagykanizsára.

A bázakerettyei idill egy idő után véget ért. Férjével úgy döntöttek, hogy a gyerekeknek előnyösebb, ha városi iskolába járnak. Ekkor visszaköltöztek Nagykanizsára. Itt született negyedik gyermekük: "végre egy fiú".

Az élet azonban nem lett könnyebb. A gimnáziumot, ahol tanított, államosították, a szüleit kitelepítették a Hortobágyra. Teljes munkaidőben tanárként helytállni, közben négy gyereket nevelni amúgy is embert próbáló feladat volt. (Ebben az időben például még mosógép sem volt.) Talán az segítette át ismét a nehéz időkön, hogy nagyon szeretett tanítani.

1953-ban szülei "hazatérhettek" a kitelepítésből, de mivel nem volt hova, magához vette őket. Ekkor egy nyugodtabb időszak következett. Férjével két fizetésből nyolctagú családot tartottak el, szerényen éltek, de a család együtt volt. A tanításra, a fizikára több energia jutott.

A gimnáziumban berendeztek egy fizika szertárt, ami ettől kezdve "második otthona" lett. Nagyon szeretett kísérleteket bemutatni, hosszú időt és sok energiát áldozott egy-egy kísérlet megtervezésére, előkészítésére. Szerette a fizika szakköröket, ahol a diákokkal együtt dolgozott. Sok fizikát kedvelő tanítványa volt, ebben valószínűleg az ő egyénisége is szerepet játszott.

Munkáját szakmai körökben is elismerték. Felkérték, hogy pályázza meg az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola fizika vezetőtanári beosztását. Miután az állást elnyerte, 1961-ben elhagyta régi iskoláját, és Budapestre költözött. (Egy év múlva a család is követte.) Ettől kezdve a "Radnóti" lett munkahelye és második otthona. Itt dolgozott nyugdíjazásáig.

1962-ben a Tankönyvkiadónál megjelent a Fizikai képletek és táblázatok című könyve, amelyet férjével közösen állított össze.

Ezt követte 1967-ben a matematikus szerzőtársával összeállított Függvénytáblázatok Matematikai és fizikai összefüggések című tankönyv. A tankönyvet néhány év múlva a kémiával is kiegészítették, Négyjegyű függvénytáblázatok (Matematikai, fizikai, kémiai összefüggések) címmel jelent meg, több szerzőtárs részvételével. A mű azóta számos kiadást ért meg, és mind a mai napig fontos segédeszköze az oktatásnak. A fizikai fejezetek gondozásában folyamatosan - még ma is - részt vesz.

Hogy mennyire szeretett tanítani, azt az is mutatja, hogy jóval a nyugdíjkorhatár betöltése után, 1974-ben ment nyugdíjba. Nyugdíjasként még egyetemi előkészítő tanfolyamokon vállalt fizikatanítást.

Szakmai munkásságát az Eötvös Loránd Fizikai Társulat 1974-ben Mikola Sándor-díjjal ismerte el.

Emberi teljesítményét mutatja, hogy szakmai munkássága mellett felnevelt négy gyereket, mindegyiket diplomához juttatta. Pályaválasztásukban (matematikus, fizikus, mérnök) valószínűleg az otthoni légkör is szerepet játszott. Nem kis szerepe volt később a hét unoka nevelésében, akik szintén megszerezték a maguk diplomáját, igaz, itt már a humán beállítottság is megjelent.

1991-ben elveszítette férjét. Azóta egyedül próbálja összetartani az immár hat dédunokával is bővült családot.

Tanítványai közül számosan kaptak kedvet a fizika, illetve a mérnöki tudományok műveléséhez. Tanítványai között három fizikus akadémikus és sok - a fizikában, annak kutatásában és oktatásában fontos szerepet játszó - szakember is van.