Ligeti Györgyöt, a Bécsben élő, magyar származású zeneszerzőt igen sokan tartják a legnagyobb élő komponistának, de legalábbis korunk zenéje legjelentősebb vezéralakjai egyikének. Minek köszönheti ezt a hírnevet? Talán leginkább annak, hogy sohasem követett egyetlen "divatot" sem, távol tartotta magát a darmstadti iskolától éppúgy, mint bármely más, napjainkban feltűnt csoporttól. Mindig megmaradt saját egyéniségénél, melynek legfőbb jellemvonása a zeneiség. Talán meglepő, ha egy komponista dicséreteként a zeneiség szót használja valaki. Akik azonban ismerik az utolsó harminc év muzsikáját, azok tudják, hogy ebben a zenében hányszor és hány különböző formában uralkodott el az öncélú konstrukció, az elmélet a zene - természetesen megformált-megszerkesztett, de mégis spontán - áradása fölött.

Ligeti különböző zenei újításai iskolát teremtettek. Sokan átvették tőle a mikropolifóniát, a beszélt nyelv lejtésének formaképző módszerét, sőt zenéjének néhány tipikus, egyedi jellemvonását is. Mindezekről a stílusjegyekről, a stiláris fejlődés útjáról, a Ligeti-zene tisztán zenei és eszmei jellegzetességeiről vallanak e beszélgetések.

A kötet Ligeti György első budapesti szerzői estjére jelenik meg.