Előszó

A gyermekkori játékmackót, a rajzfilmek kedves medvebocsát, a meséskönyvek dörmögő medveapóját vagy buta, becsapható tenyeres-talpas állatát, az állatkertekben vidáman játszadozó szőrgombócszerű medvebocsokat nem csak a gyerekek, a felnőttek is jóindulatúnak, kedélyesnek tartják, olyan állatnak, amely esetlenségével csak mulatságára van az embereknek.

Ahhoz, hogy megismerjük, milyen valójában egy állat, ugyanúgy mint a tudományos munkánál, szigorúan a puszta tényekre kell szorítkoznunk. A barnamedvét mindenki ismerni véli, pedig a szakemberek még mindig nem tudnak megegyezni a különféle változatok rendszertani besorolásában. A rendkívül nagy változatosságot mutató szín, testalkat, koponyaforma és méret, viselkedés, valamint étrend nagyon sok fejtörést okozott vadásznak, szakembernek, és okoz még ma is. Az évezredek alatt felhalmozódott, hatalmas tömegű barlangi medve csontmaradványai alapján sokkal jobban ismerjük ennek a fajnak a csontozatát, mint a közönséges barnamedvénkéét.

Dolgozatunk célja közelebb jutni ennek a nálunk annyira közönséges nagyvadnak a megismeréséhez. A méret-, alak-, szín-, viselkedés- és étrendbeli sokféleséget szeretnénk bemutatni az áttanulmányozott nagyszámú dolgozat és a saját anyagunk, megfigyeléseink alapján, korántsem monográfiai szinten. Azokat a kétségeket szeretnénk eloszlatni, amelyek szerint a többféle barnamedve fenotípust különböző genotípusba sorolja a szakirodalom. A hangyász-, vér-, örvös-, barna-, fekete-, hosszúkoponyájú, rövidkoponyájú stb. medve elnevezések nagyon bonyolítják, nehezítik a faj megismerését, a megfigyelések rendszerezését. A kevés anyagból, megfigyelésből általánosított vadászelbeszélésekre alapozó túlbuzgóság feleslegesen terheli a szakirodalomban tájékozódni akarót. LINDEMANN annyira elkülöníthetőnek tartotta a vér- és növényevő medvetípusokat, hogy többek között a párzási és szaporodási periódusukat is élesen elhatárolhatónak vélte. Szerinte a növényevő medvék július-augusztus elején, a ragadozók április-május közepén párzanak.

Az utóbbi négy évtizedben a szászrégeni preparátorműhelyben megfordult 144 medvetrófea, ugyanannyi medvekoponya méreteinek feldolgozása késztetett a dolgozat megírására. A koponyákról felvett méretek statisztikai feldolgozása mellett 35 - nem kiválasztott - koponyáról profilpoligont szerkesztettünk a variabilitás jobb illusztrálhatósága végett. A bőrök szemrevételezése, a megfigyelt területről gyűjtött adatok mellett szólunk az 1993- 1994-ben "Lisztesen" (Ratosnya) látott különlegesen érdekes medvefákról. Ugyanakkor szeretnénk rávilágítani a túlszaporodott medveállományban rejlő magatartásváltozás veszélyeire.

Köszönetet mondunk Horia ALMAŞAN (Bukarest), Sergiu HAIMOVICI (Iaşi) és Rudolf RÖSLER (Regensburg) uraknak a rendelkezésünkre bocsátott szakdolgozataikért, SZÁSZ Adélnak és SEPSI István Árpádnak a profilpoligonok számítógépes megszerkesztéséért, valamint OLVEDI Gyulának a fényképek elkészítéséért.

Szászrégen, 1994. július 30.
A szerzők