Magyar Elektronikus Könyvtár

CÍMLAP

Sz. Tóth János
Európai kihívások - magyar lehetősége
A felnőttkori tanulás jövőképének körvonalai

TARTALOM, BEVEZETŐ

Tartalom

Bevezető

I. A Lisszaboni Stratégia és az oktatási-képzési célkitűzések munkaprogram

II. Az oktatási és képzési rendszerek konkrét célkitűzései Európában

III. Az élethosszig tartó tanulás egyes kulcsterületei
III.1. Alapkészség-fejlesztés felnőttkorban
III.1.1. Az alapvető készségek egyenlősége
II.1.2. Az alapkészségek egyenlőségéhez való jog
III.2. A demokratikus állampolgárságra képzésnek az oktatáspolitikai reformok középpontjában kell állnia
III.2.1. Az EU Bizottság szakértői csoportjának prioritásai a demokratikusállampolgár-képzésről
III.3. A nem-formális és informális tanulás elismerése
III.4. A tanulás megtanulásának értékelése
III.5. Az élethosszig tartó tanácsadás Európában
III.5.1. Az élethosszig tartó tájékoztató-tanácsadás (TT) céljai
III.5.2. Az élethosszig tartó tájékoztató-tanácsadás hangsúlyai:

IV. A Világbank ajánlásai az élethosszig tartó tanulás fejlesztéséről
IV.1. A hatékony tanulási környezet jellemzői
IV.2. Az agy megértése: útban egy új tanulástudomány felé
IV.3. Eddigi agymítoszok megdöntése

V. A posztmodern piacgazdaság és az élethosszig tartó tanulás
V.1. Az európai gazdasági versenyképesség növelése és az élvonalbeli felnőttképzési törekvések
V.2. Tanulás a munkahelyen: a kompetenciák megszerzése a változó munkaszervezetben
V.3. Az üzleti élet változásai és a kompetenciák fontossága
V.4. Tanuló szervezet, tanuló társadalom
V.5. Az aktív foglalkoztatáspolitika átváltása aktív felnőttképzési politikává

VI. Kutatások - a IV-V. kutatási keretprogram néhány fontos felnőttképzéssel foglalkozó kutatása és azok következtetései
VI.1. Aktív részvétel és iskolarendszeren kívüli képzésben a fiatal felnőttek munkaerő-piaci belépésekor
VI.2. Az európai integráció és bővítés folyamata során felerősödő, az oktatás- és képzés-politika, valamint a kutatások területére vonatkozó kihívások
VI.3. Élethosszig tartó tanulás az idősebb munkavállalókért
VI.4. Alacsony szintű szakképzettség: európai probléma
VI.5. Tanulási szervezeti modellek kifejlesztése a kis- és középvállalkozások (SME) számára
VI.6. Szakoktatás és gyakorlati képzés egy európai kutatás tükrében
VI.7. Fenntartható foglalkoztathatóság a folyamatos szakoktatásban és gyakorlati képzésben való részvétel segítségével 95
VI.8. Kompetencia-értékelés és -tréning Európában
VI.9. Munka-identitások Európában
VI.10. A munkanélküli fiatalok munkához segítése
VI.11. Új megközelítések a munkában szerzett tapasztalatról

VII. Vidékfejlesztés, a rurális társadalom fejlesztése Európában, tapasztalatok, kihívások feladatok Magyarországon
VII.1. A vidékfejlesztéssel foglalkozó legfrissebb európai alapdokumentumok, ajánlások, elvárások, programok, módszerek

VIII. A tanuló társadalom gyakorlatba ültetése
VIII.1. Tanuló városok és régiók - OECD - a társadalmi tőke jelentősége
VIII.1.1 A társadalmi és emberi tőke a tudás-társadalomban
VIII.1.2 A társadalmi tőke hat dimenziója - a Világbank koncepciója
VIII.2. Kutatások - a IV-V. kutatási keretprogram néhány fontos felnőttképzéssel foglalkozó kutatása és azok következtetései
VIII.2.1 A felsőoktatás reformja az egész életen át tartó tanulásért és az Európai Unió kibővítéséért
VIII.2.2. Élethosszig tartó tanulás: Értelmezések az Európai Unióban működő egyetemek számára.
VIII.2.3 Az új kormányzat és a modern oktatási irányvonalak törvényes keretei Európában
VIII.2.4. Kettős állampolgárság, kormányzás és oktatás
VIII.2.5. Átfogó kerettanulmány a hatékony iskolai beruházásokról
VIII.2.6. A problémamegoldást érintő fejlesztések
VIII.2.7. A kormányzás-önkormányzás, a társadalmi integráció és a kirekesztés Európában
VIII.2.8 Szabályozás és egyenlőtlenségek az európai oktatási rendszerekben

IX. Az interkulturális tanulás jelentősége Európában, kihívások és fejlesztések Magyarországon
IX.1. Kultúrák párbeszéde - nemzetközi konferencia
IX.2. Deklaráció a kulturális különbségekről
IX.3. Az Európa Tanács minisztereinek strasbourgi konferenciája az interkulturális tanulásról, 2003. április 11.
IX.4. New Delhi deklaráció
IX.5. Az európai kulturális miniszterek konferenciája
IX.6. A sokféleség kezelése, a demokrácia hangsúlyozása
IX.7. Az Európai Oktatási Miniszterek deklarációja az interkulturális tanulásról az új európai kontextusban
IX.8. Az interkulturális tanulás hálózata Európában

X. A nemzetközi oktatási és képzési programok Európában 2006 után

XI. Ajánlások a magyar élethosszig tartó tanulási politika számára
XI.1. A "nyitott koordináció" magyarországi gyakorlatának szükségessége
XI.2. Az élethosszig tartó tanulás rendszerszerű elterjesztése
XI.2.1. A kompetencia alapú képzés kialakításának sürgőssége
XI.2.2 Mindegyik munkaerő-piaci szereplő, külön kudarc pályán fut
XI.3. Felnőttkori alapkészség fejlesztés:
XI.4. Az egész kormányra kiterjedő tanulás - fejlesztési politika
XI.5. Intézményreformok
XI.6. A kutatás-fejlesztés támogatása az élethosszig tartó tanulásban
XI.7. A tanuló szervezetek koncepció gyakorlatba ültetése
XI.8. Az innovációk támogatása
XI.9. Tanulás kultúrája
Melléklet

Bevezető

"Nekem nem térkép e táj..."

A tapasztalatok szerint az élethosszig tartó tanulás európai uniós célkitűzéseinek a tagországok körében a 90-es évek közepétől máig, három jellegzetes megközelítése érvényesült. A tagországok egyik csoportjában a kezdeti tünet a politikai jelszavak szintjén történő megjelenítés, a figyelemfelhívás volt. A működő és létező oktatási képzési rendszerek egy-egy meghatározó és/vagy kezdeményező szektorának problémáiból és megközelítésmódjából elindított interpretáció és a reform megkezdése, vagy éppen a védekező mechanizmusok ilyen szellemben történő működtetése és a pozíciók megtartására törekvés. Ezzel a vegyes, ellentmondásos képpel jellemezhető a második ország csoport és jelenségkör. Egy harmadik ország csoportban - amelyek a legfejlettebbek - az élethosszig tartó tanulás koherens stratégiájának kidolgozása és a konkrét megvalósítási programok létrehozása és kivitelezése vált a jellemzővé.

Magyarország az eltelt közel tíz év alatt az első csoportból a másodikba való átmenet útját járta. Sürgető követelmény, hogy felzárkózzunk a harmadik ország csoport felfogásához és cselekvési gyakorlatához. Az élethosszig tartó tanulás gyakorlatának tényleges megvalósítása célkitűzés mögött, nem egy országok és intézményrendszerek közötti ún. "szépségverseny" zajlik, hanem abban a nemzetek jövőbeli társadalmi és gazdasági sikeressége rejtőzik. Mielőbb szükség van, a kormányzati periódusokon átívelő, távlati, nemzeti érdekeken, társadalmi részvételen és konszenzuson alapuló, koherens stratégia kialakítására, az intézményi és szervezeti reformok konzekvens megkezdésére és gyakorlati cselekvési programok kivitelezésére. Nem fordulhat elő, hogy a megosztottság országon belüli, sokféle sáncrendszere közé zártan, a különböző érdekpozíciók védekezéseinek, az elavult gondolkodásmódok közötti küzdelmek feloldásával kössük le a figyelmünket, energiáinkat. A külvilág egy napot sem fog ránk várni! Magunknak kell követnünk a jövő szempontjából fontos elképzelések kialakítását és a feladatok megoldásának bátor megkezdését, néhol csak folytatását.

A tanulmány egy általános térkép felrajzolására vállalkozik, egy Európa térkép lakmuszpapírra terítésével. Olyan térképet rajzol meg a tanulmány, amely mozaikszerűen, de rendszerezetten, inkább átfogó rajz, a közelképekben való elmélyedés helyett. Még akkor is, ha a ceruzát mindig Radnóti Miklós "térképész" felfogása vezette.

A kutatás céljai: az Európai Unió, az OECD és más fontos nemzetközi, a felnőttképzésben szerepet játszó szervezetek 2000 után megfogalmazott legfontosabb felnőttképzés-fejlesztési törekvéseinek feltárása és ismertetése, különös tekintettel a magyar kormány élethosszig tartó tanulással kapcsolatos stratégiájára és az ezzel összefüggő kormányzati dokumentumokra. Áttekintő kép kialakítása a magyar felnőttképzés nemzetközi megfelelésének javítását célzó kormányzati és nem-kormányzati törekvések számára.

A tanulmány négy fejezetre tagolódik.

Az első fejezetben az Európai Unió Lisszaboni Stratégiája köré csoportosítható legfontosabb témákkal, ezen belül pedig a lisszaboni folyamat oktatásra-képzésre és felnőttképzésre vonatkozó fejlesztéseinek áttekintésével foglalkozik, majd részletesebben kitér néhány kulcsterület fejleményeinek ismertetésére, úgymint: a felnőttkori alapkészségek fejlesztése, a demokratikus állampolgárságra képzés, a nem-formális tanulás elismerése, a tanulás megtanulásának kérdése és az élethosszig tartó tanácsadás témája.

E fejezetben rövid összefoglaló ismerteti a Világbank élethosszig tartó tanulással foglalkozó kutatásának ajánlásait, valamint az OECD egy új kutatási programjának: az agykutatás és a tanulástudomány közötti párbeszéd eddigi eredményeit és a következő évek terveit.

Az első fejezet olyan általános és fontos trendek és kezdeményezések bemutatatására szorítkozik, amelyek a modern piacgazdaság és a tanuló társadalom létrehozásának követelményei szempontjából egyaránt érvényesek. Vizsgálódásunk két fő szempont köré csoportosult: az egyikben azt vettük tekintetbe, melyek azok a legfontosabb törekvések az európai és nemzetközi felnőttképzés terén, amelyek a posztmodern, globalizálódó piacgazdaság kihívásaira adott válaszlehetőségek lehetnek a felnőttkori tanulás megújítása, fejlesztése terén. Röviden a posztmodern piacgazdasági versenyképesség és a felnőttkori tanulás kapcsolata áll a középpontban. A másik szempont - a tanuló társadalom létrehozása - egyrészt tágabb kérdéskör, s nem csak a gazdaság és foglalkoztatás, hanem a tanulás oldaláról közelit, másrészt a hangsúly a gazdaságon túli területekre esik, s magába foglalja a társadalmi kohézió, az esélyegyenlőség, a felzárkóztatás és a felnőttkori tanulás és felnőttképzés kapcsolatát.

A második fejezet a posztmodern piacgazdaság és az élethosszig tartó tanulás kérdésével foglalkozik részletesebben. Itt a politikai szintű ajánlásokon túl, néhány kiemelkedően fontos nemzeti kezdeményezést ismertetünk, majd az EU kutatási keretprogramjában e témával foglalkozó kutatási eredmények rövid szemléje következik. Ebben a fejezetben tárgyaljuk a piacgazdaság egyik fontos metszetét: a vidék kérdéseit és a vidékfejlesztés európai törekvéseit. A területi nézőpont átvezet bennünket a harmadik fejezet fő témájához, a tanuló régiók és a társadalmi tőke kérdéséhez.

A harmadik fejezetben a tanuló társadalom gyakorlatba ültetésének legfontosabb kezdeményezéseit veszi sorra a tanulmány, összpontosítva a tanuló régió és a társadalmi tőke kérdésére. E részben az EU-n túl az OECD és a Világbank nézeteinek és törekvéseinek ismertetésére is kitérünk. Ezt követi a kutatási keretprogramban támogatott, felnőttképzéssel foglalkozó kutatásoknak témánkba vágó szemléje, majd két további fontos területet tárgyal a tanulmány: a nemzetközisedő, sokkultúrájú társadalom erősödése és az interkulturális tanulás, valamint a felnőttképzés megújításában legjelentősebb innovációs szerepet játszó nemzetközi projekt-együttműködési programok helyzetét és a 2007-2013 közötti, új generációjára készülő Bizottság és tagországok törekvéseit és szempontjait.

A negyedik fejezet szembesítés a magyar élethosszig tartó tanulás politika szakmai törekvéseivel, hiányaival, továbbá ajánlások a magyar szakmapolitikai fejlesztés döntéshozói és szakértői számára.

Sz. Tóth János (PhD)
a tanulmány munkacsoportjának vezetője