CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETÉS |
Tartalom
Bevezetés
I. fejezet: Előkészületek (1947-1949)
1.1 Ministráns gárda
1.2 Felkészülés, felvételi
II. fejezet: Esztergom, Cursus praeparatorius - (1949-1951)
2.1 A felvételi vizsga
2.2 A Szeminárium
2.3 A gimnázium
2.4 Személyiségem alakulása
2.5 Politikai események
III. fejezet: Központi Papnevelő Intézet - (1954-1959)
3.1 Esztergom-Budapest
3.2 Központi Szeminárium
3.3 A közösség
3.4 Nagyséta - sport - kirándulás
3.5 Kulturális életünk
3.6 A növendékek anyagi támogatása
3.7 A Szeminárium tatarozása
3.8 A papi rend fokozatai
IV. fejezet: Akadémiai évek - (1954-1959)
4.1 Tanulmányaink
4.2 Első afférunk
4.3 Második afférunk
4.4 További afférjaim
4.5 Történelmi emlékezet
V. fejezet: Politikai élet (1954-1959)
5.1 A forradalom
5.2 A megtorlás
5.3 A "békepolitika" begyűrűzése életünkbe
VI. fejezet: A konfliktus és a következmények (1959)
6.1 A békegyűlésen való részvétel elrendelése
6.2 A távolmaradás következményei
6.3 Az ÁEH megtorlószankciói
6.4 További események
VII. fejezet: A központi szeminaristák szolidaritása és feláldozása (1959)
7.1 Az egyházi elöljárók válasza
7.2 A központi szeminaristák feláldozása
VIII. fejezet: "Számkivetésben" - (1959-1962)
8.1 Magunkra hagyottan
8.2 Kryptoteologusok
8.3 Célkeresztben
8.4 Kihallgatás
8.5 Az elszakadás és megbékélés
Mellékletek
2.1.1 Első konkurzus (Esztergom, 1949.)
2.2.1 Kötelező olvasmányok
2.2.2 100 éves jubileum
2.3.1 Annuarium Curs. Praep. 1948/49.
2.3.2 A Curs. Praep. Igazgatójának jelentése az 1848/1949. évi első tanévről
2.3.3 Tanulmányi eredmények az első évben
2.3.4 Tanulmányi eredmények a második évben
2.3.5 A Curs. Praep. 1950. évi bizonyítványom
2.5.1 Az AVH adatgyűjtése
2.5.2 A kisszemináriumok egységesítése
2.5.3 Adatszolgáltatások a szemináriumokról
2.5.4 A kisszemináriumok felszámolása
2.5.5 A Szeminárium épületének elvétele
2.5.6 Letelepedési engedély
2.5.7 Középiskolai tanulmányaim folytatása
3.1.1 Második konkurzus
3.1.2 Felvételi lap
3.1.3 Javaslat az Akadémiára küldésre
3.1.4 Első és utolsó dispozícióm
3.1.5 Nyári kurzus Esztergomban
3.2.1 Induló létszám a Központiban 1954-ben
3.2.2 Napirend
3.3.1 Cellaelosztás (1957-58-59)
3.3.2 Ifjúsági megbízottak
3.4.1 Az esztergomi rektor meghívó levele
3.5.1 150 éves jubileum 1
3.5.2 150 éves jubileum 2
3.5.3 150 éves jubileum 3
3.5.4 Magyariskolai program
3.5.5 Magyariskolai jegyzőkönyv
3.5.6 Magyariskolai tisztikar leváltása
3.5.7 Magyariskolai pályadíjak
3.6.1 Karácsonyi ajándék /1954/
3.6.2 Karácsonyi ajándék /1955/
3.6.3 Karácsonyi ajándék /1957/
3.6.4 Karácsonyi ajándék /1958/
3.6.5 Növendékek levelezése a főhatósággal
3.7.1 Az épület felújításának költségfedezete
3.8.1 Prima tonsura
3.8.2 Breviárium
3.8.3 A nagyobb rendek
3.8.4 A szentelések előkészítése
3.8.5 Szubdiakonátus 1
3.8.6 Szubdiakonátus 2
3.8.7 Diakonátus
4.2.1 Beadványunk az új szigorlati rend ellen
4.4.1 Adatkérés az Akadémia utódszervezetétől
4.4.2 Az adatkérés részletezése
4.4.3 Konkrét adatkérés a PPKE megbízottjától
5.1.1 A Magyar Vöröskereszt köszönő levele
5.1.2 Az új prefektus kinevezése
5.1.3 Konferencia 1956 ENSZ program ellen
5.2.1 Endrey Mihály levele
5.3.1 Opus Pacis ülések
5.3.2 Az elöljárói értekezlet jegyzőkönyve
5.3.3 Az ÁEH elnök levele
5.3.4 A rektor panaszlevele a békegyűlések után
6.1.1 Hamvas Endre csanádi püspök levele
6.2.1 A szemináriumi elöljáróság javaslatai
6.2.2 Az elöljárói értekezlet jegyzőkönyve
6.2.3 A szemináriumi elöljáróság új javaslatai
6.3.1 Az ÁEH büntető szankciói
6.4.1 A dékán levele
6.4.2 A rektor beszámolója
6.4.3 A növendékek hazaküldése
6.4.4 Az esztergomi vikárius távirata
6.4.5 Az ordinárius intézkedése
6.4.6 Az ordinárius visszavonó levele
6.4.7 Szigorító intézkedések jóváhagyása 251
6.4.8 Szörényi Andor nyilatkozata és a növendékek beadványai
6.4.9 A növendékek visszalépése a bojkottól
6.4.10 Semptey László tisztázást kérő levele
7.1.1 A püspöki kar határozata
7.1.2 A nyilatkozat szövege
7.1.3 Benépesítési javaslat
7.1.4 A püspöki kar álláspontja
7.1.5 A esztergomi ordinárius levele
8.2.1 Theologia moralis magánvizsga
8.3.1 Kiss János jelenti (szentelés)
8.3.2 Sebes jelenti (Vigilia szerkesztőség)
8.3.3 Sebes jelenti (mi történt tavaly...)
8.3.4 Sebes jelenti (papszentelés)
8.3.5 Eszterházi jelenti (évfolyamtársak találkozója)
8.3.6 Sebes jelenti (papszentelés)
8.3.7 Puskás jelenti (Rubint F. dispozíciója)
8.4.1 BM Jelentés (kihallgatandók névsora)
8.5.1 P. Békés Gellért levele
8.5.2 A felmentési határozat
Bevezetés
1946-ban visszaköltöztünk Budára, néhány száz méterre a felső-krisztinavárosi
plébánia első, kis templomától. Vidám, pezsgő egyházközségi élet folyt.
A jóságos Szelényi István plébános, aki "anyai" gondoskodással kezelte a
rábízottakat, a főhatóságtól jó káplánokat kapott. Ezek a lelkes, nála
jelentősen fiatalabb papok mindaddig, amíg az államhatalom be nem avatkozott,
otthonossá tették a fiatalok számára a közösségi életet.
Ebben a környezetben növekedtem, és tagja voltam egy csapatnak, amelyik ott
csetlett-botlott az oltár körül, ott rúgta a bőrt a templom mögötti réten,
ott bringázott az akkor még kisforgalmú utcákon, ott szánkózott a két
hosszú, meredek hegyi utca aszfaltos lejtőin.
Jó csapat voltunk. A "ministráns gárda" adta a kereteket, a családok baráti
összetartozása tette otthonossá a kapcsolatokat, és a fiatalabb papok
töltötték meg lelki tartalommal az életünket.
Szinte évről-évre voltak jelentkezők, akik felvételüket kérték az
esztergomi szemináriumba, mert a közösség gondoskodott az "utánpótlás
válogatott" neveléséről.
1949-ben kerültem bele én is ebbe a sorba, és jelentkeztem a
kisszemináriumba, majd két év multán - az intézmény felszámolásakor -
visszacsöppentem a megszokott környezetbe.
Közben a politikai, társadalmi környezet sokat változott, de ez nem törte
meg az egyházközségben a fiatalság életformáját, csak tompította annak
korábban látványosabb megnyilvánulásait.
1954-ben, érettségi után, természetesnek tűnt számomra a hovatartozás,
és ismét jelentkeztem felvételre Esztergomban. A külső (baráti családok
egyetértése) és belső (a plébánia papjai) támogatás nem hiányzott, a
családom véleménye nem volt egyértelműen pozitív, de én úgy gondoltam,
hogy helyesen választok.
Felvettek, és a Budapesti Központi Papnevelő Intézetbe helyeztek,
"tanulmányaimnak a Római Katolikus Hittudományi Akadémián leendő
folytatására." Örültem a lehetőségnek, hogy az esztergomi Hittudományi
Főiskola helyett Budapesten, egyetemi szintű képzésben vehetek részt.
Teltek az évek, "tudósnak" készültem. Időközben a politikai környezet sokat
változott, bizonyára én is fejlődtem, bár nem mindig váltottam be
elöljáróim elvárásait.
1959-ben jött a törés: a politikai akarat összeütközött az intézményi
magatartással, és ennek súlyos következményei lettek. Először néhányan, majd
később majdnem mindannyian utcára kerültünk, és a helyzet kilátástalanná
lett, de nem volt reménytelen.
Mégis...
1962 novemberében azzal a kéréssel fordultam az esztergomi apostoli
kormányzóhoz, hogy mentsen ki a "világi" életből. Nem tudott(?) rajtam
segíteni - ezt mondta. Ekkor választanom kellett.
Ezekről a dolgokról adok számot ebben a kötetben.
...