Bevezetés

A társadalmi-gazdasági fejlődéssel, a nemzetközi versenyképességgel és az egyéni boldogulással kapcsolatban talán a leggyakrabban említett két kifejezés minden bizonnyal a tudás és a tanulás. Két ősi fogalomról van szó, mindkettő az emberi civilizáció gyökereihez, a filozófiai gondolkodás legrégebbi forrásaihoz vezethető vissza. Ha azonban azt a többtucatnyi szóösszetételt vesszük szemügyre, amelyben ezek szerepelnek, és amelyekkel naponta találkozhatunk a hétköznapi kommunikációban, az üzleti életben és a szakmai munkában, azt látjuk, hogy ezek sokkal rövidebb múltra, legfeljebb néhány évtizedre, de inkább csak néhány évre tekinthetnek vissza. A tanuló társadalom, a tudás alapú társadalom, a tudás-gazdaság, a tudáscentrum, a tudástechnológia, a tudásmenedzsment, tudásbázis, az egész életen át tartó tanulás (lifelong learning), az élet minden területére kiterjedő tanulás (life-wide learning) csak néhány azok közül a kifejezések közül, amelyekkel korunk sajátos arculatát legjobban jellemezhetjük.

Ez a zárótanulmány szintén egy olyan problémakörrel foglalkozik, amelynek a tudás áll a középpontjában. "Az előzetesen megszerzett tudás mérése és elismerése" című kutatási program eredményeit és háttéranyagait mutatja be. Az előzetes tudás elismerése egy sajátos dilemmát old fel. A gyorsan változó társadalmi-gazdasági feltételek között egyre gyakrabban van szükség új tudás, új képzettségek megszerzésére. Az új szakmák azonban átfedést mutathatnak más, korábbi képzettségekkel, vagy olyan tudást igényelnek, amely informális úton, szervezett képzésen kívül is elsajátítható. Az új képzettség megszerzésre fordított idő lerövidíthető, a képzés költségeit mérsékelni lehet, ha a képzésben résztvevők a már birtokolt tudásukat elismertethetik, és csak azt tanulják, amit nem tudnak. Az informális keretek között megszerzett tudásnak azonban éppen az a sajátossága, hogy az nem dokumentált, sőt, annak birtoklásáról gyakran még maga a képzésre jelentkező személy sem tud. A már birtokolt tudás feltérképezése és elismerése ezért kifinomult értékelési eljárásokat, tudásszintmérő módszereket igényel.

Az összeállítás két fő, különböző funkciójú részre oszlik. Az első rész (I. és II. fejezet) az előzetes tudás mérésének a felnőttképzésben felmerült sajátos problémáival foglalkozik. Ez a rész ugyancsak további két részre tagozódik. Egyrészt áttekinti az előzetes tudás mérésének elméleti problémáit és nemzetközi tendenciáit, gyakorlati megoldásait. Bemutatja a fogalmi kereteket, mintákat, a külföldi gyakorlat egyes elemeit, a különböző megközelítéseket. Másrészt bemutat egy olyan adaptív felnőttképzési modellt, amelyben központi szerepet kap az előzetes tudás mérése, és amely alkalmazkodik a hazai felnőttképzés törvényi kereteihez, kialakult gyakorlatához, ugyanakkor eléggé általános és rugalmas ahhoz, hogy a konkrét megoldásokat tekintve alkalmazható legyen a felnőttképzés változó igényeihez, a sokféle egyedi feltételéhez. Ez az első rész alapvetően olyan problémákkal, jelenségekkel foglalkozik, amelyekre a gyors változás a jellemző. Mind a nemzetközi gyakorlat, mind pedig a hazai helyzet a folyamatos átalakulás állapotában van. A sokféle, nehezen kiszámítható változássorozat között van egy, amelyiknek a hatása várhatóan minden egyebet felülmúl, ez pedig a digitális kultúra, az új információs kommunikációs technológiák térnyerése. Ebben a tekintetben - figyelembe véve a lehetőségeket, a digitális és mobil technológiák távlatait - mindenképpen még csak az első lépéseknél tartunk. Mindez tovább fogja bővíteni a nem formális keretek között megszerzett tudást jelentőségét, és így folyamatosan formálja az előzetes tudás elismerésének szerepét is. Ehhez a változássorozathoz állandóan hozzá kell igazítani a felnőttképzés mindenkori módszereit is.

A kutatási program címében szereplő "előzetes tudás mérése" kifejezés az oktatáselmélet két nagy területének metszetében helyezkedik el. A méréselmélet ismeretére van szükség ahhoz, hogy a tudás szerveződését, ezáltal az előzetes tudás szerepét megértsük, és a méréséhez megfelelő eszközöket készítsünk, alkalmazzunk. Ezt a nagy területet tekinti át a második rész (III. fejezet). Itt is két olyan területről van szó, amelyeknek kutatásában és a tudományos eredmények alkalmazásában egyaránt gyors változásoknak lehetünk tanúi. Ezek mindegyike saját szakmai érdeklődésem fő irányába esik, kutatási területeim közé tartozik. Az utóbbi években az értékeléssel, a tudás különböző komponenseinek mérésével sokat foglalkoztam, így az utóbbi évekből is bőséges anyag áll rendelkezésemre. Az összeállítás második része kéziratok, korábbi publikációk felhasználásával készült, és az említett témakört, a tudásszint mérésének módszerét a tesztek készítését és használatát mutatja be.