CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Fejes Pál (Szeged): Megnyitó
Szádeczky-Kardoss Irma (Budapest): Köszöntő
Csihák György (Zürich): Előbeszéd
I. rész. A Magyar Őstörténeti Találkozó előadásainak teljes szövege
Cey-Bert Gyula (Bangkok): A hunok és a magyarok istene. A hun-magyar istenfogalom kialakulása
Henkey Gyula (Kecskemét): Felvidéki magyarok etnikai-embertani képe
Timaru-Kast Ralph (Ingelheim): Kelta-magyar rokonság a történelem és a régészet tükrében, avagy a kelták Európa szabir gyarmatosítói
Timaru-Kast Sándor (Ingelheim): A kelta magyarok
Lukács József (Kassa): A Hernád-mentei V. avar temető
Nagy Gyula (Pointe Claire): Tanulmány a magyar történelemhez. A török népcsalád legnyugatibb ágának tragédiája
Horváth Lajos (Veresegyház): A honfoglaláskori 108 nemzetség számáról
Nagy Kálmán (Budakeszi): A fejedelmek korának hadtörténetéből. Az első itáliai hadjárat (899-900)
Szádeczky-Kardoss Irma (Budapest): Szent István és az "idegenek" Az "idegenek" értelmezése az Árpád-kori jogéletben
Szádeczky-Kardoss Irma (Budapest): A korai Árpád-kor házasodási diplomáciája
Takács József (Tiba): A nyelvészekhez és másokhoz
Csihák György (Zürich): A Tollaskígyó országában. Mekszikói útibeszámoló
II. rész. A Magyar Történelmi Iskola előadásainak teljes szövege
Csapó I. József (Nagyvárad): 1848. március 15. történelmi tanulságai
Pandula Attila (Budapest): Zászlók és lobogók 1848-1849-ben
Kovács Imre Endre (Csorna): Az 1848-1849-es események és a magyar premontreiek
Nagy Kálmán (Budakeszi): Az 1848-1849-ik évi szabadságharc fordulópontja. Pest kiürítése és a haditanács
Babucs Zoltán (Budapest): Jászkun alakulatok 1848-1849-ben
Vízi László Tamás (Székesfehérvár): A székesfehérvári nemzetőrség 1848-ban
Horváth Lajos (Veresegyház): A fiumei kérdés 1848-1849-ben
Hudi József (Veszprém): Parasztmozgalmak Veszprém megyében 1848-1849-ben
Hangodi László (Tapolca): Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc emlékhelyei Magyarországon
Pandula Attila (Budapest): Az 1848-1849-es magyar polgári forradalom és szabadságharc résztvevőinek büntetőjogi felelősségre vonása
Rainer Pál (Veszprém): Pöltenberg Ernő honvédtábornok, aradi vértanú családja, rokonsága és a révfülöpi Helytörténeti Gyűjtemény Pöltenberg relikviái
Berényi Zsuzsa (Budapest): A Kossuth-emigráció és a szabadkőművesség
Takács József (Tiba): Akiket soha nem szerettek
Függelék
Levelek:
Tabajdi Csaba
Pražak Richard
Caratsch Claudio
Hymnus Ungiarais
A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület őszinte története XIII.
A rendezvény jegyzőkönyve
A magyar őstörténeti találkozón elhangzott előadások tartalmi kivonata
A magyar történelmi iskolán elhangzott előadások tartalmi kivonata
Nyilatkozat
Házirend
A XIII. Magyar Őstörténeti Találkozó Műsora
A VII. Magyar Történelmi Iskola műsora
Meghívó a ZMTE XIV. Magyar Őstörténeti Találkozójára
Felhívás a ZMTE Magyar Történelmi Iskolájára
Felhívás a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Hetedik Csíkszeredai Övezeti Történésztalálkozójára
Statisztikák
Az egyesület magyar történelmi iskolái
A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület eddig megjelent kiadványai
Előkészületben
Az 1996. évi magyar őstörténeti találkozó és ötödik magyar történelmi iskola kötetének tartalomjegyzéke
Az 1997. évi magyar őstörténeti találkozó és hatodik magyar történelmi iskola kötetének tartalomjegyzéke
Meghívó
Info
Előszó
Nem gondolom, hogy Ottó von Bismarck velünk, magyarokkal különösebb
barátságot érzett volna. Lehet, hogy a távollétében felakasztott Andrássy
grófot kedvelte, hiszen a gróf, miután amnesztiával hazatért, hamarosan
külügyminiszter lett és személyes igyekezetével - ez Bismarck véleménye! -
lehetővé tette az egységes Németország megszületését. Mintegy száz év
múltán, a brandenburgi kapuhoz is mi vittük a kulcsot Berlinbe.
Két világháborúban a németek egyedüli, hűséges szövetségesei voltunk,
aminek eredményeként egyedül mi elveszítettük a két világháborút.
Ne feledjük, hogy ezt megelőzően - a pozsonyi csata óta, ahol feltehetően
Árpád apánk halálos sebet kapott és a két fia meghalt - több mint ezer éven
keresztül önvédelmi harcot kellett folytassunk a germán-gót-frank-rusz
Nyugat katonai, gazdasági és szellemi támadása ellen.
Mégis vállaltuk a két világháborút - német szövetségben.
A művelt, keresztény Nyugat, orosz dzsidásokkal tapostatta el a magyar
szabadságot - száz év alatt háromszor: 1849-ben, 1945-ben és 1956-ban. A
Nyugat rusz szövetségesei ma azzal fenyegetnek minket, hogy atomrakétáikat
ellenünk irányítják. Hát melyikünk tartotta a másikat megszállva-rabolva-gyilkolva,
most legutóbb is egy emberöltőn át?
Napjainkban, a magyar Országgyűlésben jelenlevő két pártot a Nyugat nem
fogadja, mert kifogásuk van ellenük. Pedig úgy kerültek Országgyűlésbe,
hogy egy demokratikus (néphatalmi) rendszerben, (szerintük) szabad
országgyűlési választáson, a magyar néptől képviseletünkre megbízást
kaptak. A többi pártot befogadják, sőt egyik jeles vezetőjét évente
többször kitüntetik - noha az illető 1956-ban, köztudottan, általa nem
tagadva, bennünket, magyar szabadságharcosokat, fegyverrel üldözött.
Ez volna 1848/1849, de a több mint ezerévi történelmünk tanulsága a
Kárpát-medencében? Akkor pedig igaza volt a mi derék Lehel vezérünknek, aki
- állítólag amikor kérdezték, hogy a mi seregeink miért támadják Nyugatot,
akkor azt válaszolta, hogy ha mi nem megyünk, akkor ők jönnek! s -
kürtjével agyoncsapta Augsburgban az áruló Konrádot.
Lehel akkor messzebb látott előre - mint sok mai, magát politikusnak
képzelő ember - a történelemben vissza.
Mit érdemel egy nép, ha saját múltjából se tanul?