Bevezetés

Magyarországon, a felnőttképzési szervezetek, a rendszerváltástól eltelt másfél évtized eredményeként, egyre szabályozottabb körülmények között látják el munkájukat, végeznek felnőttképzési tevékenységet, illetve ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokat. Az egyes felnőttképzési szervezetek számára a működés alapvető szabályozója a felnőttképzési törvény. A jogszabály megállapítja ezen szervezetek legfontosabb, speciális működési feltételeit. A jogszabály ezen túlmenően lehetőséget ad arra is, hogy a munka minősége alapján az egyes szervezetek differenciálják magukat: a felnőttképzési akkreditációs folyamatban való sikeres részvétel a minőségi megkülönböztetés nyújtotta piaci előnyök mellett az állam nyújtotta gazdasági előnyökkel jár.

A felnőttképzéssel foglalkozók számát csak közelíteni tudjuk. Biztosnak tekinthető adat három található. Egyik oldalról, kb. tízezer cég/szervezet tevékenységi körében van feltüntetve a felnőttképzési tevékenység. Másik oldalról, mintegy ötezer szervezet végez ténylegesen is felnőttképzési tevékenységet, legalábbis a regisztrációs számok alapján. A legalitás elsőrendű szempontját figyelembe véve, reálisnak ez a szám tűnik. Ebből az adatból vezethető le a harmadik adat, az akkreditációval rendelkezők száma, amely mintegy ezer. Ezen szervezetek élnek elsősorban azzal a lehetőséggel, hogy ne csak akkreditáltak legyenek, hanem a programakkreditáció nyújtotta előnyöket is kihasználják. Az előnyök teoretikusan a következőkben foglalhatók össze:

- Az ÁFA-mentesség révén árelőnybe kerülhetnek a nem akkreditált programokkal szemben. Ez az adott képzési témában is jelenthet (vertikális) előnyt, de általában, a képzések között is megjelenhet (egyfajta horizontális) előnyként: az "azt választom, amelyik olcsóbb" elve alapján.

- Az ÁFA-mentesség ugyanakkor többletbevételt generálhat, ha az ÁFA részt érvényesítik a képzési költségben. Kérdés, hogy az így keletkezett többletbevételt mire használja fel a szervezet.

- A programakkreditáció megkülönböztető versenyelőnyt jelent a felnőttképzési piacon önmagában. A hirdetésekben történő megjelenés, a felnőttképzés keresőinek megszólításában terjed a fogalom, ma már a keresők is tisztában vannak a fogalommal és annak hozzávetőleges tartalmával.

- A "dupla" akkreditáltság (a szervezet is akkreditált és a kínált programja is) az előző pontokban felsorolt előnyöket felerősíti. Az akkreditáció rendszere mint minőségbiztosítási tevékenység, ezáltal tudja leginkább elérni a megkívánt hatást, a bizalom elnyerését, illetve az elnyert bizalom megtartását, fokozását.

A kérdés azonban az, hogy milyen sikerességgel tudnak a szervezetek megfelelni annak a követelményrendszernek, amelynek a teljesítés révén a programakkreditációt megkapják valamely képzésükre. Tisztában vannak-e a követelményekkel, értik-e a követelmények összefüggését, meg tudják-e valósítani ezek alapján azt, hogy az adott képzési programjuk akkreditált legyen.

A kutatás időpontjában mintegy 650 akkreditált felnőttképzési programot számlálhatunk össze. A szám alatta marad az akkreditált szervezetek számának. Önmagában a számok közötti különbség is mutatja, az elmúlt három esztendőben a szervezetek sokkal hangsúlyosabbnak ítélték meg azt, hogy a szervezetük legyen akkreditált, és ezáltal, a bizalomkeltésen túl, a képzéseiket keresők rendelkezhessenek azzal az előnnyel, amelyet a személyi jövedelem adó kedvezmény jelent.

Az előzetes vizsgálatok nélkül azt feltételezhetjük, hogy a programakkreditációt úgy ítélték meg, hogy az nem fontos: a felnőttképzési tevékenység ÁFA körbe vonását áthárítva a keresőkre, számukra az változást nem hozott. Az előnyökre, melyeket teoretikusan felsoroltunk fentebb, később kezdtek ráeszmélni.