Előszó

Magyarországon, a felnőttképzési szervezetek, a rendszerváltástól eltelt másfél évtized eredményeként, egyre szabályozottabb körülmények között látják el munkájukat, végeznek felnőttképzési tevékenységet, illetve ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokat. Az egyes felnőttképzési szervezetek számára a működés alapvető szabályozója a felnőttképzési törvény. A jogszabály megállapítja ezen szervezetek legfontosabb, speciális működési feltételeit. A jogszabály ezen túlmenően lehetőséget ad arra is, hogy a munka minősége alapján az egyes szervezetek differenciálják magukat: a felnőttképzési akkreditációs folyamatban való sikeres részvétel a minőségi megkülönbözetés nyújtotta piaci előnyökön túlmenően az állam nyújtotta gazdasági előnyökkel jár.

A felnőttképzéssel foglalkozók számát csak közelíteni tudjuk. Biztosnak tekinthető adat három található. Egyik oldalról, kb. tízezer cég/szervezet tevékenységi körében van feltüntetve a felnőttképzési tevékenység. Másik oldalról, mintegy háromezer szervezet végez ténylegesen is felnőttképzési tevékenységet, legalábbis a regisztrációs számok alapján, a legalitás elsőrendű szempontját figyelembe véve, reálisnak ez a szám tűnik. Ebből az adatból vezethető le harmadik adat, az akkreditációval rendelkezők szám, amely mintegy ezer. Ez elég nagy szám, azt jelenti, hogy a felnőttképzési tevékenységet több-kevesebb rendszerességgel tényleg folytatók mintegy harmada rendelkezik olyan tanúsítvánnyal, amely igazolja, hogy egy államilag előírt minőségügyi/minőségirányítási követelménynek eleget tett. Kétségtelen az is, hogy kétharmadukról ugyanez nem mondható el.

Az elemzést bonyolítja, hogy jelentős számban tevékenykednek olyan szervezetek ezen a felnőttképzési piacon, amelyek több telephelyesek, esetenként tevékenységük az egész országterületre kiterjed: mivel mindegyik telephelyükön de facto önálló entitásként jelennek meg, így a gyakorlatban növelik a képző helyek számát. Ezen szervezetek jellemzője az is, hogy kivételnek nélkül élnek az akkreditáció nyújtotta előnyökkel, szövetségekbe, érdekvédelmi szervezetekbe tömörülnek, és igyekeznek befolyásukat, természetes módon latba vetni a felnőttképzési piaccal kapcsolatos közösségi döntések meghozatalakor. Jogilag a létszámuk nem jelentős, de telephelyi megjelenésüket tekintve számosságuk sokkal inkább az, így ezt a tényt figyelembe kellett venni az alábbi kutatás elvégzésekor.