Bevezetés

Petőfi Sándort, ki a magyar szabadságszeretet örökéletű dalaival ajkán tért a halhatatlanságba, jellemileg és alakilag teljesen kidomborodó ember képében csak ugy adhatjuk át a jövő generácziónak, ha mi, akiket tőle még csak egy emberöltő választ el, teljesitjük azt a tartozásunkat, hogy összegyűjtünk minden relikviát és följegyzünk minden eddig még ismeretlen adatot, mely reá vonatkozik.

A Petőfi-társaság megtisztelő megbizásából - amennyire hirlapirói elfoglaltságom megengedi - évek óta járom az országot; egyenként fölkeresem a nagy költő életében emlékezetes helyeket, s ahol lehet: emléktárgyait a társaság számára összegyűjtöm és a még életben lévő kortársak előadása után minden adatot följegyzek a költő életéből.

E memoir-gyűjteményemből valók azon adatok is, melyeket itt e könyvben feldolgoztam.

Eddigi kutatásaim során sikerült Petőfi Sándor több eredeti kéziratát összegyűjtenem, melyek közt ismeretlen és kiadatlan is van. Megszereztem néhány művének sajátkezű dedikácziójával ellátott első kiadását; a "Szerelem gyöngyei"-nek ama selyemkötésű példányát, melyet a költő 1845-ben maga készittetett Mednyánszky Berta számára; az ágyat, melyben a költő született; almáriomát, ládáját, borjádi iróasztalát, székét, padját, csutoráját és más kedvesebb emléktárgyát; az 1848-ban kiadott és utczán árusitott hazafias költeményeinek több nyomtatott példányát és Napló-ját; egykorú kül- és belföldi lapokat; megzenésitett dalainak első és későbbi kiadásait; számos róla irt életrajzot és tanulmányt; továbbá képeket, szobrokat és érmeket. Kiegészitettem e gyűjteményt Szendrey Júlia, Petőfi István és Petőfi Zoltán költeményeinek, leveleinek kézirataival és olyan iratokkal, okmányokkal, melyek a költőre és családja tagjaira vonatkoznak.

Szendrey Júlia ereklyéi közt van egy szürke és fehér csikos nagy selyemkendő, melyet Petőfitől kapott ajándékba; egy 1849-ből való, halálfőt ábrázoló himzés (Szendrey Júlia sajátkezű munkája) és egy porladozó szegfű-bokréta. Ez utóbbit tisztelői küldték neki 1852-ben, amikor mint politikai fogoly egy napig a régi "Neugebäude" börtönlakója volt.

Petőfivel a költővel foglalkozni mindig gyönyörűsége volt lelkemnek, Petőfiről pedig mint emberről följegyezni mindazt, amiket róla alkotott szeretetteljes vonásokban szavahihető emberektől hallottam, legkedvesebb foglalkozásom volt a múltban és lesz a jövőben is!

Kéry Gyula