Hogy sorsom írók és művészek közé vezetett, harminc év óta vezetek naplót, beleírva mindazt, mit látnom, hallanom, átélnem adatott.

Most, ezekben az idegtépő napokban, kiírtam belőle vagy száz művész-históriát, azzal a célzattal, hogy e tükördarabok, melyekben emberek és viszonyok láthatók, lehetőleg csak derűt sugározzanak. Szinte ösztönszerű védekezés ez: menekülni a jelen borzalmaiból a múlt napsugaras virányaiba, szinte újra átélni a mosolyt, az ifjúság gondtalan felületességét...

Nem kerültem az ösztövér igazságot, de arra törekedtem, hogy elmondhasd olvasóm: Si non è vero, è ben trovato.

Budapest, 1918. február hava.
A szerző.