Nagy népek szerencséje, hogy az egész világ szeme rajtuk függ. A kultúra szolgálatában tett minden lépésük az egész civilizált világ közkincsévé válik. Kis népek is egy-egy nagyhatalom, vagy hatalmas nemzet védőszárnyai alatt nemcsak védőjüket, de kulturális értékeik felkutatóit, ismertetőit is megtalálják. A magukra hagyatott kis népek élete, történelme, számos nagyértékű alkotása azonban többnyire az ismeretlenség homályában marad; sok drága gyöngy elvész, mert nincs, aki napvilágra hozza. Ez a sors nehezedik Kelet-Európa kis népeire és különösen a volt osztrák-magyar monarchia területén a Duna völgyében alakult államokat alkotó népfajokra.

A Népies Irodalmi Társaságnak ez a kiadványa megkisérli a nagy népek figyelmét az Európa keletének egyik zugában, Erdély hegyei közt körülzártan élő, de a nyugati kultúrát évszázadok óta terjesztő erdélyi magyarság szellemének egyik megnyilatkozására: népművészetére terelni.

Könyvünk a több mint 1000 éve Erdélyben lakó magyarok népművészetéről szól, annak a népnek alkotásairól, mely a nagy magyar fajnak Erdélybe szakadt hajtása s ezzel fajilag azonos, tehát népművészete sem lehet lényegében más, mint az egyetemes magyar népé, helyi színekkel megszinezve.

Az exotikumot váró érdeklődő várakozását talán eleve mérsékli e két szó: keleti vér, nyugati kultúra. Az erdélyi magyar népművészet tehát nem exotikus, primitiv művészet, hanem a magyar népléleknek olyan megnyilvánulása, amely az európai kultúra hatása alatt, annak átvétele alapján keletkezett.

Sajátjává tette a történet folyamán uralkodó különböző művészeti irányok megkapó motivumait s ezeket lelkivilágának, egyéniségének megfelelően, a rendelkezésre álló technikához mért módon juttatta kifejezésre. Természetesen a magyar népművészetben és így az erdélyiben is megvannak még az ősi, talán Keletről hozott motívumok nyomai is; bár a nép mai művészete nem valami ázsiai tradíciók, hanem az európai művészeti irányok hatása alatt fejlődött ki, itt is ott is kicsillan valami a magyar faj keleti eredetének nyomaként, fölfogásban, színben, motivumban. Ez az európai kultúrát lehelő és fejlődésében az európai művészettörténeti stílusok (románkori, csúcsíves, renaissance, barokk stb.) hatásait mai napig hordozó, eleven, mert folyton alakuló népművészet, olyan hatalmas megnyilvánulása a magyar népléleknek, amely hatását kiterjeszti a magyar fajjal egy területen, vagy közvetlen szomszédságban élő összes más fajhoz tartozó népekre, az előbbiek sorában még a magas kultúrájú németségre is. Így a magyar művészet s népművészet, de különösen az erdélyi magyar népművészet közvetítője volt a nyugateurópai történeti stílusok értékeinek a nem magyar keleti kis népek között.

Ez az erdélyi magyar népművészetről szóló könyvünk tehát nemcsak a faj kultúr-képességéről s még mindig elevenen élő ősi alkotó erejéről beszél az objektív szemlélőnek, de egyben a magyar faj keleti kultúrmunkájának egyik bizonyítéka.

Az erdélyi népművészet azonban nemcsak mint kultúrtényező, mint a nyugati művészeti hatások hordozója és terjesztője tarthat számot érdeklődésre, hanem egyszersmind sok abszolút becsű művészi alkotást magában foglaló olyan kincsesháza a magyar népléleknek, amelynek megismerésére e munka csak kedvet akar ébreszteni. Mert Európa ezen egyik legérdekesebb népfajának művészi értékű alkotásait és általában az e fajban rejlő kultúrértékeket alaposan jól csak az ismerheti meg, ki felkeresi őket és személyes tapasztalat alapján alkot magának képet életviszonyaikról, szellemükről, sorsukról, szóval egész kerek világukról.

Ha sikerül a Kelet falai előtt a nyugati civilizációt hol karddal, hol minden európai nagy eszme lelkesítő erejével, hol a tudomány és művészet fegyverzetében védő és propagáló erdélyi magyarság népművészete iránt némi érdeklődést, a nép és alkotásai megismerésére vágyat és elhatározást ébresztenünk: a könyvecske elérte célját.

Dr. Petri Pál.