Előszó

A Nyugat, a XX. századi magyar irodalom legjelentősebb folyóirata olyan kultúrtörténeti, szellemi folyamat elindítója, ébren tartója volt, amelyre - az 1908-as megindulása óta - mi magyarok úgy tekintünk, mint a reformkor utáni legnagyobb erkölcsi és szellemi megújulásunkra. Hiszen a Nyugat a kulturális vonzereje következtében szellemi, irodalmi műhely és kiváló művek alkotói fóruma lett.

Hogy mi által vált azzá? A nagyfokú szellemi szabadság által, amely hatására helyet kaptak benne a szellemi és az irodalmi megújhodást szolgáló új időknek új dalai. "A Nyugat forradalma legelsősorban szabadságharc volt, s tagadhatatlanul sikerült az irodalmat fölszabadítani ezer megkötöttség, álszemérem és oktalan tabu bilincse alól, melyekre ma már egyetlen valamire való író sem ad semmit, akár jobb-, akár baloldali" - állapította meg Babits Mihály (1932). És a szellemi szabadság a szakmai tisztességgel és mesterségbeli tudással párosulva utat nyitott a fiatal tehetségek előtt.

És mit hozott a szellemi szabadság a magyar szellemi életbe? Nyitottságot. Nyitottságot az egyetemes, hagyományos szellemi értékekre, de nyitottságot az új szellemiségre is, nyitottságot a világirodalmi hatásokra, nyitottságot az irodalmi modernizációra: az esztétikai, stiláris újításokra.

És mit teremtett meg a Nyugatban megvalósuló szellemi nyitottság? Táplálta a jó értelemben vett sokszínűséget témák, felfogások, formák, stílusok választásában; képzőművészeti, irodalomtörténeti korszakot, poétikatörténeti korszakváltást fémjelez három stílusirányzat: az impresszionizmus, a szecesszió és a szimbolizmus bölcsőjeként. És egyben szintézist szült az ezekhez az irányzatokhoz kötődő nagy alkotói tehetségek nemzedékeinek felnevelőjeként. Múlhatatlan érdeme a Nyugatnak a világirodalmi kincs magyarra fordításával a műfordítói hagyományok ápolása, valamint az újszerű műfordítói követelmények szellemében születő hatalmas műfordítói életművek létrejötte.

És végül mit örökített át a Nyugat? A Nyugat folyóirat megteremtve az irodalom belső etikai és esztétikai értékrendjét, megszűnte után is nyugatos hagyományként folyamatosan jelen volt az újholdasok munkáiban, de a Nyugat örökségeként újító szellemisége: a modernizmus kultusza, az etikai és esztétikai integritást valló irodalomfelfogása, valamint az alkotói tehetség szuverenitásának tisztelete és kibontakoztatása ma is példa. Így a Nyugat emlékezete ma is élő. Ezt fogják bizonyítani A Nyugat stiláris sokszínűsége című emlékülésen (2008. május 28.) elhangzott előadások kötetbe szerkesztett, írásos változatai.

Szikszainé Nagy Irma