CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
ELŐSZÓ
1. A FOGYASZTÓVÉDELEM TÖRTÉNETE AZ EURÓPAI UNIÓBAN
1.1. TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK
1.1.1. A minőség: alapvető interdiszciplináris kategória
1.1.2. Fogyasztói alapjogok
1.2. AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG FOGYASZTÓ VÉDELMI POLITIKÁJA
1.2.1. A Római Szerződés utalásai a fogyasztóvédelemre
1.2.2. A fogyasztóvédelmi alapjogok
1.2.3. A fogyasztóvédelem mint jogi intézmény első megjelenése
1.2.4. A Zöld Könyv a fogyasztói jogviták rendezéséről, a fogyasztói jogok érvényesítéséről
1.2.5. A Maastrichti Szerződés fogyasztóvédelmi cselekvési programja
1.2.6. Az alkotmányszerződés
1.2.7. Zöld könyv a fogyasztóvédelmi joganyag átvilágításáról
1.2.8. Közösségi fogyasztóügyi politikai stratégia 2007-2013
2. A FOGYASZTÓVÉDELEM MAGYARORSZÁGON
2.1. EURÓPAI MEGÁLLAPODÁS
2.2. FEHÉRKÖNYV
2.3. FOGYASZTÓVÉDELMI TÖRVÉNY
2.4. NEMZETI FOGYASZTÓVÉDELMI HATÓSÁG
2.5. HARMADIK KÖZÉPTÁVÚ FOGYASZTÓVÉDELMI POLITIKA
3. AZ UTAZÁSI SZERZŐDÉS
3.1. AZ UTAZÁSI SZERZŐDÉS JOGI HÁTTERE
3.2. AZ UTAZÁSI SZERZŐDÉS- AZ UTAZÁSI CSOMAG- UTAZÁST KÖZVETÍTŐ SZERZŐDÉS
3.2.1. Az utazási szerződés
3.2.2. Az utazási csomag
3.2.3. Az utazást közvetítő szerződés
3.2.4. Fogyasztó és utas, avagy a fogyasztó az utas szinonimája
4. A PROBLÉMA MENTES UTAZÁST SEGÍTŐ ELŐFELTÉTELEK
4.1. TÁJÉKOZTATÓ
4.2. AZ UTAZÁSI IRODA ADATAI
4.3. UTAZÁS
4.4. SZÁLLÁSHELY
4.5. MINIMUM LÉTSZÁM
4.6. ÉGHAJLATRA, HELYI SZOKÁSOKRA VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK
4.7. FAKULTATÍV PROGRAMOK
4.8. BIZTOSÍTÁS
4.9. VAGYONI BIZTOSÍTÉK
4.10. IDEGENVEZETŐ, HELYI KÉPVISELŐ
4.11. ENGEDMÉNYEZÉS
4.12. DÍJ
4.13. ELÁLLÁS
4.14. ALTERNATÍV VITARENDEZÉS LEHETŐSÉGE
5. AZ UTAZÁSI SZERZŐDÉS MEGKÖTÉSE
5.1. AJÁNLAT
5.2. SZERZŐDÉS TARTALMI MINIMUMA
5.3. AZ ÁLTALÁNOS SZERZŐDÉSI FELTÉTELEK ÉS A FOGYASZTÓI SZERZŐDÉSBEN EGYEDILEG MEG NEM TÁRGYALT SZERZŐDÉSI FELTÉTELEK TISZTESSÉGTELENSÉGE
5.4. A SZERZŐDÉS TELJESÍTÉSE
6. SZERZŐDÉSSZEGÉS OBJEKTÍV ÉS SZUBJEKTÍV JOGKÖVETKEZMÉNYEI
6.1. HIBÁS TELJESÍTÉS ÉS AZ OBJEKTÍV JOGKÖVETKEZMÉNYEI
6.1.1. Hibás teljesítés, mint a szerződésszegés egyik nevesített esete
6.1.2. Hibás teljesítés objektív jogkövetkezményei
6.1.3. Kifogás közlés szabályai
6.2. KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉG A SZERZŐDÉSSZEGÉSÉRT
6.2.1. Szerződésszegés jogkövetkezményei
6.2.2. A polgári jogi felelősség és a kártérítés elhatárolása
6.2.3. Mentesülés a felelősség alól
6.2.4. Kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség
6.2.5. Felelősség korlátozása
6.2.6. Kártérítés módja és mértéke
6.2.7. Nem vagyoni kártérítés és a sérelemdíj
6.3. KÖZVETÍTŐ FELELŐSSÉGE
6.4. KÖZREMŰKÖDŐ FELELŐSSÉGE
6.4.1. Közreműködő felelősségét korlátozó nemzetközi egyezmények, és közösségi jogszabályok, légi utasok jogai
6.4.2. A szállodák felelősége
6.4.3. Éttermek, kávéházak, színházak, fürdők és más hasonló intézmények felelőssége
6.5. DYNAMIC PACKAGING, AVAGY AZ INTERNETES UTAZÁSFOGLALÁS
7. ALTERNATÍV IGÉNYÉRVÉNYESÍTÉS LEHETŐSÉGEI
7.1. EURÓPAI FOGYASZTÓI KÖZPONT
7.2. BÉKÉLTETŐ TESTÜLET
7.2.1. Alternatív igényérvényesítési eljárások Európában
7.2.2. Az Európai Unió intézkedési az eljárások gyorsítása érdekében
7.2.3. A békéltető testületek hazai története
8. ÖSSZEGZÉS
SZAKIRODALOM
JOGFORRÁSOK
BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK
I. SZÁMÚ MELLÉKLET
II. SZÁMÚ MELLÉKLET
Előszó
A turizmus a huszadik század második felében tömegjelenséggé vált.
Növekedése az idegenforgalmat számos országban a gazdaság jelentős
szektorává tette. A mérhető gazdasági haszon mellett azonban legalább
ugyanilyen jelentős a turizmus hatása az abban részt vevő emberek életére,
kultúrájának, látóterének tágulására is.
A turizmus fontos jellemzője, hogy túlnyomórészt néhány területre
összpontosul. Európa vezető szerepet tölt be a turizmus, ezen belül a
nemzetközi turizmus terén.
A világturizmus közel 500 milliárd dolláros forgalmának körülbelül a
felét Európa bonyolította. Ugyanakkor a koncentráció Európán belül is
megfigyelhető: kontinensünk turisztikai forgalmának 85%-a Nyugat-Európában
bonyolódott le.
Európa a világ turizmusának központja. A turizmus legjelentősebb
célországainak többsége Európában található, s az Európai Unió tagja.
Ennek megfelelően a turizmus jelentősége is az átlagosnál nagyobb az Unió
országai számára, noha természetesen az egyes országok között is jelentősek
a különbségek.
...
A turizmus intézményi és szabályozó-rendszere az Európai Unióban ma még
döntően nemzeti szintű. Az egyes országokban eltérő intézményrendszer,
színvonal, árak és közbiztonság fogadja az utazót. A különbségek jórészt
az országok eltérő adottságain alapulnak. Ugyanakkor a kilencvenes
években, az egységes belső piac létrejöttével, a személyforgalom lényeges
egyszerűsödésével párhuzamosan több részről is felvetődött annak igénye,
hogy ezt a kiemelkedő fontosságú szektort legalább részben az Unió szintjén
szabályozzák.
Már 1995-ben kiadott Zöld Könyv a turizmussal közvetlenül foglalkozott,
amelyben a Bizottság az akcióterv eddigi tapasztalatai, valamint az
idegenforgalom területén bekövetkezett változások alapján kijelölte azokat
a középtávú tennivalókat, amelyek a turisztikai kínálat színesítését,
minőségének javítását, folyamatos fejlődésének biztosítását szolgálják.
A turisták érdekeit szolgálja, hogy az idegenforgalom is részesül számos
képzési program támogatásaiból. Az ezáltal javuló személyi feltételek
mellett a fogyasztóvédelmi intézkedések is a turisták jobb kiszolgálását
célozzák.
Ezek az intézkedések, amelyeket az Európai Unió úgynevezett utazási
csomagokról szóló irányelve fogalmaz meg, pontosan meghatározzák az utazási
irodák és egyéb turisztikai szolgáltatók (pl. légitársaságok) utasokkal
szembeni kötelezettségeit, a felelősségeket, illetve a kártérítés
feltételeit.
Az eddigi erőfeszítések ellenére a belső piac még mindig széttöredezett.
Ennek kezeléséhez illetve a fogyasztói piacok működésének a javításához a
fogyasztói érdekek erősebb hangsúlyozása szükséges.
Az Unió belső piaca a világ legnagyobb kiskereskedelmi piacává válhat. A
belső piac jelenleg még nagymértékben széttagolt a nemzeti határok mentén,
és inkább 27 minipiacról lehet beszélni.
Az elkövetkezendő időszakban az európai Uniónak három fő kihívással kell
szembe néznie: növekedéssel, foglalkoztatással, az intézkedések és a
polgárok közötti kapcsolatok javításával.
A magabiztos, tájékozott és erős pozíciójú fogyasztók a gazdasági
változások motorjai, mivel az ő döntéseik jelentik az innováció és a
hatékonyság hajtóerejét. Ugyanakkor fogyasztóként szerepük van abban is,
hogy az EU sokkal közelebb kerüljön a polgárok mindennapi életéhez és
demonstrálja a Közösség előnyeit.