Előszó

...

Az a váratlan betörés a világ zeneáramába, amelyet Bartók Béla és Kodály Zoltán fellépése jelentett, nem maradt kettejük elszigetelt dicsősége, hanem szinte egy csapásra fegyvertársak termettek mellettük. Igaz, ők ketten tették zenéjükkel egyetemes jellegűvé és érvényűvé helyünket a nagyvilágban, de velük együtt ugyancsak nemzetközi értékű zeneesztéták és zenetudósok tették zeneéletünket szellemi életünk egészébe kapcsolódó folyamattá, szinte pillanatok alatt pótolva, feledtetve viszontagságos múltunk minden mulasztását.

Ennek az örökségnek a birtokában ugyanez a komoly, szép szándék indította szerzőnket is ennek a könyvnek a megírására. A téma: az oratórium, nemcsak műfajánál fogva vonzó, lévén igen gazdag ága a zeneirodalomnak, hanem erősen időszerű is. Napjainkban a zeneszeretők egyre fokozódó érdeklődéssel fordulnak az oratórium felé, egyre több oratóriumelőadásra van szükség.

Mit kap az oratóriumkedvelő ebben a könyvben?

Mindazt megkapja, ami őt az oratóriummal kapcsolatban érdekli.

Nem zenetörténet ez a könyv, de azért az oratórium történeti fejlődését megtalálja benne az olvasó éppen úgy, mint az egyes oratóriumok formai elemzését, anélkül, hogy egy formatani szakdolgozaton kellene átküzdenie magát.

Figyelemre méltó erénye a könyvnek az is, hogy hangsúlyozott jelentőséggel tárgyalja az egyik valóban leglényegesebb kérdését a műfajnak: a szöveg és a zene kapcsolatát az oratóriumban, a kettő viszonyát, egymásrahatását. Valóban, a szöveg és a zene viszonyán múlik nemcsak az egész oratórium formája, hanem végső mondanivalója is.

Ezen kívül és belül sok minden másról is esik szó ebben a könyvben, de ezt már bízzuk a szerzőre, aki örömest mond el mindent az oratóriumokról egészükben és részleteikben. Nemcsak éppen bemutatja őket, úgy amint vannak, hanem ismerteti családfájukat, születési körülményeiket, beszél az utódokról, és közben szép csöndesen elmondja saját élményeit, gondolatait is. A többit a kedves olvasóra bízza.

A kedves olvasó pedig forgassa figyelemmel ezt a könyvet, gondolkozzék a benne találhatókon, egészítse ki azokat saját gondolataival. Aztán tegye le, ne gondoljon semmire, csak figyeljen elfogulatlanul a zenére, nyitott füllel, nyitott szívvel. A hangverseny után fogja csak észrevenni, hogy mélyebben élte-érezte át a hallottakat: közelebb jutott a műhöz.