Előszó

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alapításának 75. és a Bányászati és Kohászati Lapok meginditásának 100. évfordulóján Péch Antal, a legnagyobb magyar bányász emlékének áldoz azzal, hogy élete fő müve, az "Alsómagyarország bányamivelésének története" kéziratban maradt III. kötetét, 80 évvel a II. kötet megjelenése után, kiadja.

Kortársai még emlékeztek rá, hogy Péch Antal történeti munkájához az adatgyüjtésben nem állt meg a II. kötetet lezáró 1650-nél. Az OMBKE Selmec- és bélabányavidéki Osztályának 1909. április 28-i ülésén Farbaky István közölte, hogy tudomása szerint Péch Antal a befejező kötetéhez nagy, feldolgozásra váró anyagot gyűjtött és feltette a kérdést, fog-e ezzel valaki foglalkozni. Réz Géza válasza erre az volt, hogy Péch Antal adatai, feljegyzései nála vannak, ő vállalja a feldolgozást, a befejezéstől azonban távol áll, ehhez több év munkája szükséges. Terve azonban csak terv maradt és mihamar feledésbe merült.

Kosáry Domokosé az érdem, hogy fél évszázad multán Péch Antal kéziratát a családi levéltárban feltárta és avatott kézzel sajtó alá rendezte.

Péch Antal már korosnak érezte magát, amikor nagy történeti munkájához hozzáfogott. "Terjedelmes és nagy feladat mely még előttem fekszik, és megoldása hosszú időt kiván, én pedig már öreg vagyok, kinek napjai megszámlálvák. De nem lennék bányász, ha a cél távolsága miatt lemondanék vállalatomról; a bányász ritkán érheti meg nagyobb vállalati eredményét, de azért lankadatlan szorgalommal folytatja munkáját, mert tudja, hogy a jó irányban kezdett vállalatot majd célhoz vezetik mások, ha ő már kidőlt" - irta 1884-ben müve I. kötetéhez előszavában.

Nem lennénk bányászok, ha Péch Antal kéziratát nem tennők közkinccsé. Kettős jubileumunk esztendejében Péch Antal bányamécse az egykor hires alsómagyarországi ércbányászat 1650-től 1750-ig terjedő száz esztendejének tengernyi eseményére, tényére vet fényt és e posztumusz kötet hasznosan kiegészíti a határunkon belül és kivül ma is becses forrásként használt első két kötetet.

Gyulay Zoltán