E különcködő ragozás itt is a köznép szájában, s csak a vastag hangú [é.: veláris, azaz mély hangú] igék határozott alakú [é.: tárgyas ragozású] jelen idejének egyes számú harmadik személyében divatos; pl. aki biri, az mari; s e ragra nézve az írói nyelv is ingatag, mert midőn egyrészről a vastag hangúakban: ad-ja, mond-ja használtatik, a vékonyakban [é.: palatális, azaz magas hangúakban] szed-i, tép-i, tör-i, nem: szed-je, tép-je, tör-je íratik; holott ha szedi, tépi helyes, és szedje, tépje szabálytalanok: hasonlóság útján adi, biri sem rossz; ellenben: adja, bírja sem szabályosak; s nem is tagadhatni, hogy mint: szedi, tépi kiválnak a parancsolói: szedje, tépje s több effélék közöl, úgy különbözendnének: adi, mondi, biri stb. az amúgy kétes: adja, mondja, bírja s hasonlóktól.