A meg ‚valaminek a möge, hátulsó része, hátulja’ szó fordul elő a felsorolt tájnyelvi szavakban, pl. házmeg ‚ a ház hátulja, hátsó része’. A meg igekötő és kötőszó ennek a meg főnévnek az -é ragos származéka, csak ez a rag a fejlődés során eltűnt (még ma is megvan viszont a megé névutóban). – A vármegye megye része nem ezzel a szóval függ össze, a megye szláv eredetű. – A Bécsi Kódexből vett rész teljes mondat formájában így hangzik (mai átírásban): „…te, Uram, vetted volna Izráelt minden nemzetekből és mi atyáinkot ó minden megé való öregbiből”, azaz: ‚a legöregebbekből, a legtapasztaltabbakból’. (L. Mészöly Gedeon: Új nyelvemléktár. I. Bp. 1916. 62. 1.)